Carex divisa Huds. – Csátés sás

---

Élőhely:
Nedves vagy változó vízellátású mocsár- és láprétek, gyengén szikes laposok.

---

Elterjedése::
Európa, Ázsia és Észak-Afrika, ill. behurcolva Ausztrália, Új-Zéland, Észak-Amerika is. Nálunk: Dt: Sopron, Kőszeg környéke?, É-Zala, Balaton-part, Mecsekalja, igen ritka, A:KisA; NA: Duna-menti sík, D-T, Tt: Nyírség, ÉA, Dráva-v., szórványos

---

Habitus:
A hosszú, fásodó, barnásfekete kúszó gyöktörzs 3,5-5 (-6) mm vastag.

---

Virágzat:
IV-VI. A virágzat keskenyebb, hosszabb, mint széles (0,7-) 1,5-2,5 (-4) x 0,5-1,2 cm, alja felé szaggatott, 3-8 (-12) felülporzós füzérkéből áll (a legfelső ritkán tisztán porzós, az alsó csak termős lehet). A legalsó murva lemeze rövidebb a füzérkéjénél, pelyvaszerű vagy (var. longiculmis Willk.) hosszabb, zöld, lomblevélhez hasonló. A termős pelyva akkora vagy kissé hosszabb, mint a tömlő, keskenyebb vagy szélesebb tojásdad, hirtelen kihegyezett vagy rövid szálkás, sötét, néha vörösesbarna, sárgás középerű, széle keskeny hártyás.

---

Szár:
A szár (10-) 20-30 (-80) cm, felálló, háromélű, csúcsa felé különösen érdes. A tőhüvelyek sötétbarnák, épek, később többé-kevésbé rostokra hasadók.

---

Levél:
A levél 1-3 (-5) mm széles, szürkészöld, lapos, éle és gerince érdes, rövidebb a szárnál (ritkán többé-kevésbé olyan hosszú).

---

Tömlő:
A tömlő 2-bibés, (2,5-) 3-4 mm, plánkonvex (háti oldala domború, a hasi sík), keskenyebb hosszúkás vagy (f. schoenoides (Schrk.) Koch) szélesebb, kerek tojásdad, sárgától sötét vörösbarna színű, csupasz, többé-kevésbé fokozatosan rövid 2-fogú, többé-kevésbé érdes szélű csőrbe vékonyodik.

---

Egyéb jellemzők:
Mérete: (10-) 15-30 (-80) cm; Életforma: He-Ge.; Flóraelem: kozmopolita

---

ÁBRÁK / FELHASZNÁLT IRODALOM:

1. Dr. Felföldy Lajos: Sás-határozó (2002); 2. Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója (2000); 3. Király Gergely (szerk): Új magyar füvészkönyv (2009); 4. Walter Hood Fitch: Illustrations of the British Flora (1924); 5. Hippolyte Coste: Flore descriptive et illustrée de la France, de la Corse et des contrées limitrophes (1901-1906); 6. Jan Kops et al.: Flora Batava