|
Botanikai kalandozások Skandináviában 29. - Rhododendron tomentosum Harmaja |
Júniusban a skandináv lápok, láperdők árnyasabb részeit szemet gyönyörködtető fehér virágokkal díszítik a mocsári molyűző egy-másfél méter magasra növő bokrai. Ez az örökzöld cserje a Skandináv-félsziget északkeleti részén a leggyakoribb, dél és nyugat irányába egyre ritkul, és teljesen hiányzik a norvég partvidékről. A kontinensen dél felé Ausztria északi részéig, Szlovákiáig és Ukrajnáig terjed, valamint előfordul Szibériában, Grönlandon és néhány közeli rokonával együtt Észak-Amerikában.
A természetben Európában más fajjal nem téveszthető össze. Sűrűn elágazó bokrainak hajtásai rozsdavörösen gyapjasak, a levelek szálasak - hosszúkás lándzsásak, bőrneműek, begöngyölt szélűek. Hosszú kocsányú, fehér virágai tömött sátorban nyílnak, tíz porzójuk jellegzetesen kiáll a virágból. A sziromlevelek a rózsaszín virágú európai Rhododendron fajokkal ellentében nem nőttek össze, teljesen szabadok. A termés öt kopáccsal alulról felfelé nyíló tok.
Amióta az ember az északi tájakat benépesítette, a molyűző fontos szerepet játszott az itt élők életében. Ezt mutatja számtalan népi neve, de azt hiszem, az általam olvasott különös svéd szavaknak az ismertetésétől most eltekintenék, főleg mivel a többségük nekem sem mond semmit. Érdekes azonban, hogy több elnevezés utal a fenyérmirtusszal (Myrica gale) való felületes hasonlóságára. Bár a két növény rendszertanilag meglehetősen távol áll egymástól, termőhelyük átfedést mutat, és felhasználásukban számos kapcsolódási pont van. Mindkettő erősen illatos, és kiválóan alkalmas rovarok elűzésére, például molyok ellen a ruhásszekrénybe akasztva. Amennyiben a szúnyogriasztót otthon felejtettük, bedörzsölhetjük magunkat a molyűző levelével. Főzetével korábban disznókat, teheneket, lovakat mosdattak mindenféle paraziták ellen. Belsőleg is alkalmazták, és ma is használják a természetgyógyászatban. Észak-amerikai rokonaiból készül a rendkívül népszerű ún. “Labrador tea”, ami természetesen minden létező nyavalyára jó (sőt, magukat a növényeket is ezen a néven ismeri a köznyelv). Európában a komló helyettesítésére használták a sörben (csakúgy, mint a fenyérmirtuszt), ezzel azonban érdemes csínján bánni, mivel állítólag sokkal durvábban be lehet rúgni az így készült itókától, agressziót válthat ki, és ütős lesz a másnaposság is... Inkább fűszerezzünk vele medvehúst, azt mondják, nagyon különleges ízt ad neki. Végül, de nem utolsósorban megemlítendő, hogy Carl Fredrik Nyman (1820-1893) svéd botanikus leírásai alapján kerüljük a hosszan tartó botanizálást meleg nyári napokon a molyűző cserjék közelében, mert kellemes, de erős illata egy idő után fejfájást okoz. Végképp kerülendő a bokrok tövében a sátorozás, mivel különös (a szóbeszéd szerint gyakran erotikus) álmokat idézhet elő!
Növényünket először Linné írta le Ledum palustre néven, mely még nem kopott ki a használatból, újabb kutatások alapján azonban a Ledum rokonság elválasztása a népes Rhododendron nemzetségtől nem indokolt (lásd a finn botanikus, Harri Harmaja munkásságát). Ennek egyik bizonyítéka, hogy Grönlandon ismert a Rh. lapponicummal való hibridje. Ez az igen apró, arktikus elterjedésű törpecserje a másik Skandináviában előforduló Rhododendron faj, mely külsőre is emlékeztet az Alpok hegyeiben növő rózsaszín virágú növényekre (Rh. hirsutum, Rh. ferrugineum).
« Botanikai kalandozások Skandináviában 28. - Taraxacum dovrense (Dahlst.) Da...Botanikai kalandozások Skandináviában 30. - Carex diandra Schrank »
További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog