
F�rum Hozz�sz�l�sok Keres�s Bel�p�s Regisztr�ci� FAQ K�pgal�ria BF Blog Napt�r T�rk�p Fogalomt�r

18	Augusztus 2019

Botanikai kalandozások Skandináviában 28. - Taraxacum dovrense (Dahlst.) Dahlst.

A terepen történő növényhajkurászás egyik nem elhanyagolható tényezője, kár is lenne tagadni, a mázlifaktor. Legyen az ember bármilyen felkészült, ha Fortuna istennő aznap hátat fordít neki, akkor bottal ütheti a keresett növény nyomát. Máskor pedig ott esik orra egy ritkaságban, ahol a legkevésbé számít rá, mondjuk rokonlátogatás kapcsán, vagy egy családi kiránduláson. A Taraxacum dovrensét pár éve keresgéltük már egy egyhetes, növényezésnek szentelt dél-norvégiai túrán, pontos koordinátákkal, eredménytelenül (itt készült a legfelső fotó, a Syndre Knutshøa tetejéről). Ezt követően kissé meg is feledkeztem róla, ritkasága és lelőhelyeinek nehéz megközelíthetősége miatt úgy gondoltam, ez a faj jó darabig biztosan nem fog a szemem elé kerülni. Idén júliusban egy családi kirándulást tettünk a norvég hegyek legszebb, legmagasabb csúcsainak környékére, főként panorámautakról, az autóból szemlélve a tájat. A kaland kedvéért bevállaltunk egy alacsonyabban fekvő, turisták által gyakran felkeresett kilátópontot, ahová gyerekekkel sem volt esélytelen felgyalogolni, és gyönyörű kilátás nyílt a Dovrefjell legmagasabb csúcsaira. Kirándulókkal körülvéve, egy hároméves gyerekkel a nyakamban felfelé caplatva sok mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy a hegyecske tetejének közelében csaknem hasraesem a T. dovrense egyetlen virágzó példányában.

Bár a Taraxacum szó hallatára az amatőr botanikusok többsége azonnal menekülésre kész pozícióba helyezkedik, méghozzá teljes joggal, a T. dovrensétől nem kell ennyire megijedni. Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető faj, amivel kizárólag a Skandináv-hegység legmagasabb vidékein, Jotunheimen és Dovrefjell időjárás viszontagságainak kitett, sziklás csúcsain találkozhatunk. Főbb ismertetőjegyei az ép vagy gyengén fogazott szélű levelek, a sötét színű, halvány szegélyű, egymásra simuló vagy alig szétálló, szarvacskás fészekpikkelyek és a rövid csőrű, sötétbarna kaszat.

A T. dovrense kis területen elterjedt endemizmus, mely az erősen veszélyezetett kategóriába tartozik a norvég vörös listán, és az utóbbi évtizedekből nagyon kevés dokumentált megfigyelése van, számos korábbi lelőhelyéről pedig eltűnt. Megfogyatkozásának oka valószínűleg az élőhelyeinek a felmelegedése.

Legközelebbi rokona az Alpokban élő, szintén nagyon ritka T. reichenbachii. Mindketten a T. sect. Arctica csoportba tartoznak, melynek Európában csak négy faja honos: rajtuk kívül még egy faj az Alpokból és egy helyes, fehér virágú pitypang a Spitzbergákról (T. arcticum). A szekció többsége Oroszország és Észak-Amerika arktikus területein, valamint Grönlandon fordul elő. Egyes források ide sorolnak néhány Dél-Amerika déli csücskén éldegélő taxont is, és az egész bandát T. sect Antartica néven összevonják. Egészen érdekes érzés, hogy láttam egy növényt, amit �antarktiszi� jelzővel is lehet illetni. A T. dovrense leírója Gustav Adolf Hugo Dahlstedt (1856-1934) svéd botanikus, aki a Hieraciumok és a Taraxacumok nemzetközileg elismert kutatója volt.