04
Január
2023

Botanikai kalandozások Skandináviában 37. - Pseudorchis straminea (Fernald) Soó

Európa legészakibb vidékein is meglepően nagy számban fordulnak elő orchideák. Végeztem egy gyors keresést egy norvég internetes adatbázisban, és Norvégia legészakibb, Nordkapp nevű kommunéjében (nagyjából községet jelent, de több településből áll) nyolc orchideafajt sorolnak fel: Chamorchis alpina, Corallorhiza trifida, Dactylorhiza maculata, Dactylorhiza fuchsii, Dactylorhiza viride, Epipactis atrorubens, Neottia cordata és Pseudorchis straminea. Ezek közül leginkább talán az Epipactis atrorubenst a legnehezebb elképzelni a sarkvidéki tundrán mondjuk egy alföldi telepített nyáras után, pedig nem különösebb ritkaság a Skandináv-hegyvidéken sem. Az északi sarkkört átlépő orchideákat felsorolni már egészen hosszú lista lenne. Érdekes, hogy a mediterrán elterjedési súlypontú bangók közül az Ophrys insectiferának is vannak előfordulásai a sarkkörtől északra, a Cypripedium calceolus pedig jóval meghaladja ezt a vonalat, és még Alta környékén is megtalálható.



A Pseudorchis nemzetség taxonomiája - az orchideáknál nem különösebben meglepő módon - meglehetősen zűrzavaros és helyenként ellentmondásos. Ebben a rövid bejegyzésben természetesen meg sem próbálok rendet tenni a kérdésben, inkább csak röviden leírom, ami nekem lecsapódott a rendelkezésemre álló irodalom átfutása során. A nemzetségbe jelenleg két fajt sorolnak, melyeket azonban egyes szerzők csak alfaji rangon különítenek el, és korábban többek között a Gymnadenia, a Platanthera és a Leucorchis genus alá is vontak. Pontosabb rokonsági viszonyai egyenlőre tisztázatlanok. A P. straminea a P. albidához képest lazább virágzatú, kevesebb virágú, melyek nagyobbak, sárgásabb színűek, illatosabbak. A legújabb, nemrég megjelent norvég flórában az alábbi különbségeket említi a kulcs (hozzátenném, hogy más szerzők más bélyegeket emelnek ki, és az itt felsoroltak közül többet használhatatlannak tekintenek): a P. albidánál a mézajak oldalsó karéjai a középső karéjnál rövidebbek, a murvalevél olyan hosszú mint a magház, szélén sűrűn álló, szabályos papillákkal, a sarkantyú a végénél kiszélesedik, a virágok pedig szürkésfehérek, míg a P. straminea esetében a mézajak karéjai azonos hosszúságúak, a murvalevél hosszabb a magháznál és a széle a csúcsa felé szabálytalanul fogazott, a sarkantyú egyenletes szélességű, a virágok sárgásfehérek. Ez Skandináviában akár még működhet is, de az Alpokban és Európa déli részének hegyvidékein előfordul egy P. albida subsp. (vagy var.) tricuspis nevű tisztázatlan taxon, melynek morfológiai leírásában sok egyezést fedezhetünk fel a P. stramineával, és az osztrák flóra például szinonimaként kezeli őket. Hogy valójában micsoda, az rejtélynek tűnik, számomra legalábbis egyáltalán nem világos, hogy miben is különbözik a P. stramineától.



Míg a P. straminea a hegyvidékeken, az erdőhatár felett, meszes talajon fordul elő, addig a P. albida Skandináviában inkább a síkvidékeken él, és kevésbé érzékeny a talaj mésztartalmára. Ami a földrajzi előfordulást illeti, jelenleg a P. stramineát a legtöbb szerző boreális taxonnak tekinti, mely Európában kizárólag Skandináviában (Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, Feröer-szigetek), ezen kívül pedig Grönlandon, Észak-Amerikában és Oroszországban fordul elő. A P. albida Európa nagy részén megtalálható, dél felé haladva azonban már egyre inkább csak a hegyvidékeken találkozhatunk vele.



A Pseudorchis jelentése “hamis orchis”. A név mögött az állhat, hogy a növény gumói nem orchis-szerűek (azaz here formájúak), hanem több részre hasítottak. A straminea szalmasárgát, míg az albida fehérest jelent. Egy kis problémám akadt a szerzői nevekkel is, mivel helyenként Pseudorchis straminea (Fernald) Soó, máshol Pseudorchis straminea (Fernald) Soják névvel illetik a növényt. Először azt hittem, Soó és Soják neve közti hasonlóság miatt történt elírás, de mivel komoly munkákban hol az egyik, hol a másik név bukkant fel, be kellett látnom, hogy nem erről van szó. Sajnos nem tudom, kit illet az elsőbbség a kombináció leírásában (a címben részrehajló voltam). Ha esetleg tud erről valaki valamit, megköszönöm, ha megírja a kommentekben.



« Botanikai kalandozások Skandináviában 36. - Chrysosplenium tetrandrum (N. L...Botanikai kalandozások Skandináviában 38. - Dryopteris fragrans (L.) Schott »


További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog
Több információ "Botanikai kalandozások Skandináviában 37. - Pseudorchis straminea (Fernald) Soó"
Hírcsatorna alkalmazások


Kommentek


brentakurdvium
15.01.2023. 23:14

avatar

Köszi szépen a kiegészítést!
Igen, ez így elég érthető és kerek. Aki szeretne összezavarodni, az bőven talál olvasnivalót a szakkönyvekben és a neten a témában. Én azt hiszem, itt most egyelőre megállok, aztán majd ha megint rábukkanok egy Pseudorchisra, akkor folytatom...



cypraea
15.01.2023. 17:47

avatar

Bocsi, csak most értem gépközelbe!
Szóval az Eccarius-monográfia azt irja, hogy a Pseudorchis egy jellemzően monotipikus genus, amelyet nagy elterjedési türelete ellenére csak viszonylag kis változékonység jellemez. Ezek a különbségek azonban nem birnak taxonómiai konzekvenciával, nem értékelhetőek faji különbségekként. Az irodalomban ezek viszont gyakran mint alfajok vagy változatok jelennek meg, sőt, a straminea esetében faji rangra is emelik ezeket.
A boreális területeken (Labrador, Új-Fundland, Grönland, Izland, Feröer-szigetek, Észak-Standinávia, Kóla-félsziget, Északnyugat-Oroszország) a straminea nevű alak fordul elő, mig a 'tricuspis' Közép-Skandinávia és az Alpok egyes részein fordul elő. Utóbbi helyen viszont együtt fordul elő az 'albida'-val.

Elkülönités:
- albida: fehér, zárt, kicsi, kissé bókoló virágok, ahol a középső mézajakkaréj jóval hosszabb az oldalsóknál. Murvalevelekről nem esik szó. Fakultativ autogám. Acidophil. Elöfordul a Pireneusoktól a Kárpátokig, ill. Skandináviától az Apenninekig.

- straminea: sárgás, tágra nyitott, nem bókoló, nagyobb méretű virágok, ahol a mézajak karéjok egyforma hosszúak.
Fakultativ autogám. Basiophil. Nyugat-Arktikus, Észak-Atlanti.

- tricuspis: a virágok fehérek, zártak, nem bókolók, a mézajak karéjok egyforma hosszúak. Obligát allogám. Mészkedvelő. Alpesi-boreális elterjedésű.

Szerintem ez igy elég jól érthető. Szerencsétlen módon a Delforge-könyvben a P. albida képe az pont 'tricuspis', emiatt pont a lényeg, a sokkal hosszabb kp. mézajak karéj jelleg nem domborodik ki, azért az albida és straminea hasonlónak látszik. Szerintem viszont érdekes, hogy pl. az Epipactisokkal ellentétben pont a nyilt straminea fakultativ autogám, mig a zártabb tricuspis obligát allogám.



brentakurdvium
11.01.2023. 21:25

avatar

Köszi! Nem számítottam ennyire gyors válaszra.
A The Plant List is Sojákot hozza csak, de pl. a Delforge-ban vagy a Reinhammer nevű svéd fazon munkáiban, aki ezzel foglalkozik, (Fernald) Soó van feltüntetve.
Az viszont felettébb különös, hogy a stramineát még alfaji rangon sem ismeri el a könyved. Az szintén érdekes lenne, hogy a straminea és a tricuspis között mi a különbség, illetve hogy akkor a straminea kizárólag Északon fordul-e elő, vagy nem...



cypraea
11.01.2023. 20:56

avatar

Egészen pontosan 2 órával ezelőtt kaptam meg a DHL-től Wolfgang Eccarius : Die Orchideengattung Gymnadenia cimű, frissen, 2022 végén megjelent mongráfiáját, ami a szerző európai orchidea nemzetségeket feldolgozó monográfiáinak újabb darabja :). Ez azért érdekes most, mert a Pseudorchis nemzetséget is tárgyalja a kiadvány.
Ebben csak egyetlen faj szerepl, az albida. A rendkivül nagyszámú szinonima között a Pseudorchis straminea (Fernald) Soják 1972 néven szerepel. Soó neve csak a Leucorchis albida f. breviloba (Schtr.) Soó 1928 formájában található meg.
Az elkülönitésben az albida, mint alapfaj és a 'straminea' valamint a 'tricuspis' mint forma szerepel csak.
Egyelőre ennyit sikerült megtudni, de olvasom tovább. Köszi az ismét nagyon érdekes blogbejegyzést!






Látogatók
0 Fórumtag és 170 Vendég online

Fórum statisztikák
A fórumon 17414 topik és 72913 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 446 Felhasználó (07.11.2024. 14:00).