|
|
Botanikai kalandozások Skandináviában 34. - Sorbus aucuparia L. |
Kissé rendhagyó bejegyzés következik így télvíz idején, a következő szezonra várva. Ezt a növényt ugyanis valószínűleg mindenki ismeri, aki kicsit is érdeklődik a természet iránt. A madárberkenye (Sorbus aucuparia) Skandinávia leggyakoribb fái közé tartozik, és a tengerpartoktól a Skandináv-hegységig mindenfelé előfordul. Magyarországon sem számít ritkaságnak a hegyvidékeken, ezen felül parkokban és kertekben is sokfelé belefuthatunk.
A növény részletes leírásást ezúttal feleslegesnek érzem, hiszen azt bárki elolvashatja számtalan nyomtatott vagy internetes forrásból. A madárberkenyét más fajjal összetéveszteni nem könnyű feladat. Előfordul ugyan néhány hasonló hibridogén eredetű, öszetett levelű berkenye, mint a Sorbus meinichii vagy a Sorbus teodori, ezek azonban lokálisak és ritkák, valamint leveleik csúcsi levélkéi "összefolynak", a többinél nagyobbak. A szintén szárnyasan összetett levelű házi berkenye (Sorbus domestica) elterjedési területe nem éri el Skandináviát.
Gyakorisága, feltűnő volta és sokrétű alkalmazása miatt a madárberkenye mindig is fontos növény volt Skandinávia lakói számára. Kemény, szívós fáját kocsitengelytől a szerszámnyélig rengeteg eszköz készítésésre felhasználták, kérgével bőrt cserzettek, lombjával télen az állatokat etették, kesernyés terméséből pedig többek között lekvárt főztek.
A néphit szerint a madárberkenyének varázsereje van. Különös jelentőséggel bír ilyen szempontból az ún. “repülő berkenye”, ami egy másik fa törzsének elágazásában epifita módon kinőtt növényt jelent. Az ebből készült mágikus szerszámok megvédenek a boszorkányságtól, a trolloktól és a villámcsapástól, jótékony hatással vannak a halászszerencsére és a jószág termékenységére, de a lovunk sem fog megbokrosodni az ártó szellemektől, ha egy kis ágat a kantárba tűzünk. Amennyiben kedvünk tartja, farigcsálhatunk belőle kincskereső botot is.
Régen úgy tartották, hogy ha bőven terem a madárberkenye, kemény lesz a tél. Ezt ugyan ma már tudományosan megcáfolták, de azt én is tapasztaltam, hogy bizonyos években kevés a termés a fákon, míg máskor csak úgy roskadoznak. Egy ilyen bőséges esztendőben, mikor november elején mindenütt tenyérnyi vöröslő csomókban lógtak a fákról az érett berkenyék, a madárfotózás hobbijának hódoló kollégám azzal fogadott, hogy jeles eseménynek lehetünk tanúi a napokban, mivel éppen “tallbit” invázió zajlik a környéken. Nagyokat hümmögtem, hogy persze, ez igazán remek, aztán gyorsan kigugliztam, hogy miről van szó. Röviden arról, hogy a nagy piróknak nevezett, általam korábban teljesen ismeretlen északi madárritkaság, aminek történetesen a berkenye a kedvenc csemegéje, seregesen ellepte Dél-Svédországot. Szerencsésen sikerült is lefotóznom egy példányt alig pár száz méterre a munkahelyemtől, amint egy lakóövezet közepén egy berkenyefán lakmározott, a legkevésbé sem zavartatva magát a fényképezéstől. A nagy pirók mellett számos más madárfaj számára a túlélést jelentheti a kemény északi télben a berkenye termése, mint például a csonttollú vagy a süvöltő, de a Skandináviában közönséges fenyőrigó is előszeretettel fogyasztja. Érdekes, hogy míg a rigók és a csonttollúak a gyümölcs húsára pályáznak, és a magok akadálytalanul haladnak át az emésztőrendszerükön, elősegítve a növény terjedését, addig a nagy pirókot és a süvöltőt kizárólag a magok érdeklik, és igyekeznek megszabadulni az azt körülvevő hústól.
A növény tudományos neve Linnétól származik, a latin avis (madár) és capere (fogni) szavakból, és arra utal, hogy régen előszeretettel használták a madárberkenye termését csaléteknek madárfogó csapdákban.
« Botanikai kalandozások Skandináviában 33. - Diplazium sibiricum (Turcz. ex ...Botanikai kalandozások Skandináviában 35. - Schistostega pennata (Hedw.) We... »
További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog
RSS-Feed alkalmazása
Itthon más berkenye fajoknál én is tapasztaltam, hogy sok az olyan almácska áltermés, amiból csak a magot csípkedték ki a tollas gazfickók - ráadásul hajszálbiztos érzékkel választják ki a sok léha bogyó közül a termékenyt. Ugyanakkor gyakori az olyan berkenye csoport, ahol látszólag egy tőből több faj nő ki. Ennek viszont az lehet a magyarázata, hogy egy madár több fajról lakomázott, és a magokat egy helyre pottyantotta ki.
Látogatók
Fórum statisztikák
