|
|
Botanikai kalandozások Skandináviában 35. - Schistostega pennata (Hedw.) Web. & Mohr |
Hosszú kényszerszünet után idén szeptember közepén sikerült ismét egy kisebb kirándulást tennem a skandináv természetben. Bár ilyenkor a magasabb rendű növények szezonja már lecsengőben van, a nyár végi és ősz eleji esőknek köszönhetően a mohák, zuzmók és gombák világa rengeteg felfedeznivalót kínál. Ezúttal, többek között, egy igen érdekes és egyedülálló mohával, a Schistostega pennatával kerültem közelebbi ismeretségbe Svédország délnyugati partvidékén. Különlegességét jelzi, hogy a köznyelv is számos nevet adott neki, ami kevés mohafaj esetében fordul elő. Németül Teufelsgold, svédül drakguldsmossa, angolul Goblin Gold - az ördög, a sárkány, illetve a koboldok aranya - névvel illették. Ennek oka, hogy a moha protonemája rejtett kincset sejtetve, smaragdzöld fénnyel világít a sziklahasadékokban és egyéb sötét lyukakban, de érte nyúlva és a napfényre hozva csak egy marék földet látunk a kezünkben.
A Schistostega pennata olyan sötét, eldugott helyeken nő, ahol más növények a fény hiánya miatt nehezen vagy egyáltalán nem képesek boldogulni. Magas páratartalmú levegőben, de szárazon, az esőtől védve érzi jól magát. Jellemzően sziklahasadékokban, barlangokban és különböző üregekben, például kidőlt fák gyökerei közt vagy állatok földbe vájt odvaiban bukkanhatunk rá. Ember alkotta élőhelyeken, pincékben vagy elhagyott, földes padlójú kunyhókban is megtelepedhet. Az északi féltekén nagy területen elterjedt, ugyanakkor sehol sem különösebben gyakori. Hazánkból nem került elő, de ki tudja, nem bújik-e meg valahol egy földalatti szőlőspince rejtett sarkában, vagy egy barlang alig hozzáférhető zugában?
Annak az oka, hogy a Schistostega pennata ilyen jól alkalmazkodott a fényszegény életmódhoz, a protonema felszínén lévő lencse alakú sejtekben keresendő, melyek a legkisebb mennyiségű fényt is összegyűjtik, és a sejt aljában elhelyezkedő kloroplasztiszokra fókuszálják. A zöld hullámhosszú fény azonban visszaverődik róluk, ez okozza a smaragdzöld ragyogást. A protonemák nagy telepeket képezhetnek, a maximum 1-1,5 cm-es, madártollra emlékeztető formájú gametofitonok azonban csak ott bújnak elő, ahol ehhez elegendő, némileg több fény áll rendelkezésre. A levelek két sorban, átellenesen állnak, hegyesek és érrel nem rendelkeznek, ami megkülönbözteti a mohát a kissé hasonló Fissidens fajoktól. A tokok elég gyakoriak, hosszú nyelűek, perisztóma nélküliek. A spórák ragadósak, az állatok általi terjesztést segítik elő - ez a tulajdonság kizárólag még a Splachnaceae család tagjaira jellemző.
A növény fotózása nem várt nehézségeket tartogatott. Több sziklahasadékban felfedeztem ugyan a fénylő előtelepeket, melyek már messzebbről jól látszottak, de a hajtásokat nem tudtam megfigyelni, mert a fejem nem fért be a repedésekbe - meg kedvem se nagyon lett volna oda bedugdosni. Így hát a fényképezőgépet nyújtogattam be a réseken, majd különböző lehetetlen pózokban próbáltam az élességállítót vaktában tekergetve találni egy fotózható megjelenésű hajtást, a kihajtható LCD-kijelzőn figyelve az eredményt. Ezután jött a neheze, mivel fény nem volt, az állványt pedig nyilván nem lehetett a lyukba gyömöszölni. Jobb híján a pulóveremet gyűrtem be a résbe, és igazgattam megfelelő alakúra. Erre helyezve a gépet aztán hosszas küszködés következett az élesre állítással, hiszen stabil alátét hiányában a legkisebb mozdulatra is elmozdult az apró téma a fókuszból. Még mielőtt azonban teljesen beállt volna a vállam és a nyakam, sikerült a távkioldóval néhány elfogadható felvételt készíteni. Az egész folyamat tehát lényegében vakon történt, a saját szememmel egyáltalán nem láttam, amit fényképeztem.
A Schistostega pennata a Schistostegaceae család egyetlen genusának egyetlen faja. A nemzetségnév jelentése “hasadt tető”, és valószínűleg egy téves megfigyelésen alapul, miszerint a tok fedője felhasad. A “pennata” tollszerűt jelent. Érdekességként említhető még, hogy a protonémát, mivel gyakran hajtások nélkül fordul elő, először algaként írták le Catopridium smaragdinum néven, és csak később jöttek rá, hogy a világító sejtek és a moha összetartoznak.
« Botanikai kalandozások Skandináviában 34. - Sorbus aucuparia L.Botanikai kalandozások Skandináviában 36. - Chrysosplenium tetrandrum (N. L... »
További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog
RSS-Feed alkalmazása
Látogatók
Fórum statisztikák
