26
Február
2023

Botanikai kalandozások Skandináviában 38. - Dryopteris fragrans (L.) Schott

Minden természetbúvár fel tud sorolni olyan fajokat, melyeknél szívesen elidőz a könyveit lapozgatva, és időnként felsóhajt, hogy ezzel bizony ebben az életében biztosan nem fog találkozni. Több oknál fogva sem szívesen tettem volna fel jelentősebb összeget arra, hogy a Dryopteris fragranst valaha látni fogom. Először is, Európában kizárólag Finnország legészakibb csücskében fordul elő, a norvég határ közelében, egy meglehetősen kis területen a Kevojoki és az Utsjoki folyók völgyében. Ez a régió még akkor is félreesőnek tűnik, ha Lappföldre utazik az ember, mivel eléggé távol van a szokásos úticéloktól (ami főleg Abisko és Kiruna szokott lenni Svédországban, Lofoten vagy Tromsø Norvégiában, esetleg Rovaniemi Finnországban - bár utóbbit inkább télen szokták felkeresni, ugyanis közismerten ott lakik a Mikulás). Ezen túlmenően a növényt meg is kell találni, ha odautazott az ember, ami a végtelennek tűnő tajga sziklás, mocsaras, infrastruktúrát csak nyomokban tartalmazó, nehezen vagy helyenként egyáltalán nem járható vidékén elég komoly feladat tud lenni. A lelőhelyek pontosabb behatárolását az sem könnyítette meg, hogy míg svéd (és emiatt valamennyire norvég) nyelven remekül elboldogulok a hozzáférhető irodalmi és internetes forrásokkal, finnül (nyelvrokonság ide vagy oda) körülbelül annyira értek, mint szuahéliül. A fentiek fényében talán érthető, miért örültem annyira, amikor a Varanger-félszigetről viszafelé tartva svéd kollégáim megmutatták a növényt.



Európán kívül a Dryopteris fragrans korántsem olyan nagy ritkaság, és az Urál hegységtől Szibérián, Kínán, Japánon és Észak-Amerikán át Grönlandig hatalmas területen elterjedt. Jellemző élőhelyei nyíltabb sziklás területek, sziklahasadékok, kőgörgetegek.



A Dryopteris fragrans rokonaihoz képest viszonylag kis termetű, levelei legfeljebb 20-25 cm-es magasságot érhetnek el. Vastag, függőleges gyöktörzzsel rendelkezik, melyen a korábbi évek elszáradt levélmaradványai jellemzően sokáig megmaradnak. A levélnyél rövid, vöröses vagy barnás pelyvákkal fedett. A levéllemez keskeny lándzsás, 2-4 cm széles, 1-2x szárnyasan összetett, sűrűn sárgás mirigyekkel borított. A levél színe fényes zöld, a fonáka és a gerince pelyvás. A végső levélkék gyakran begöngyölt szélűek. A szóruszok nagyméretűek, a levél fonákát sűrűn borítják, a fátyolka barnás színű, mirigyes. A növény első pillantásra egy megtermett Woodsia ilvensisre emlékeztethet, közelebbről megvizsgálva azonban semmilyen más európai páfránnyal nem keverhető.



A “fragrans” jelentése illatos - a leveleket borító mirigyeknek köszönhetően ugyanis a növénynek ibolyára emlékeztető illata van. A Dryopteris nemzetségnév a görög “drys” (tölgy) és “pteris” (páfrány) szavakból jött létre, és eredetileg egy tölgyesben előforduló páfrányra utalhatott. A Dryopteris fragranst először Linné írta le a Species plantarumban Polypodium fragrans néven, majd később Heinrich Wilhelm Schott osztrák botanikus helyezte át a Dryopteris nemzetségbe.



« Botanikai kalandozások Skandináviában 37. - Pseudorchis straminea (Fernald)...Botanikai kalandozások Skandináviában 39. - Senecio pseudoarnica Less. »


További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog
Több információ "Botanikai kalandozások Skandináviában 38. - Dryopteris fragrans (L.) Schott"
Hírcsatorna alkalmazások





Látogatók
0 Fórumtag és 312 Vendég online

Fórum statisztikák
A fórumon 17405 topik és 72897 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 446 Felhasználó (Tegnap 14:00).