
F�rum Hozz�sz�l�sok Keres�s Bel�p�s Regisztr�ci� FAQ K�pgal�ria BF Blog Napt�r T�rk�p Fogalomt�r

15	Okt�ber 2018

Botanikai kalandozások Skandináviában 26. - Buxbaumia viridis (Moug. ex Lam. & DC.) Brid. ex Moug. & Nestl.

A koboldok köztudomásúlag tréfás kedvű lények. Így talán nem is olyan meglepő, hogy egy munka utáni, az errefelé megszokottól eltérően napfényes októberi délutánon, a városkánk szélében fekvő erdőben sétálgatva került a szemem elé az a zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis), amit évek óta üldöztem a skandináv rengetegben. Távolabbi helyeket is felkerestem már, ahol korábban látták, és bármerre jártam, mindenütt lehajolgattam a földön fekvő, korhadozó fatörzsekhez, de ezidáig hiába meresztgettem a szemem. Bár a faj Skandináviában sem túl gyakori, azért nem mondható extrém ritkaságnak. Megtalálni ennek ellenére nem könnyű, mert ritkán fejlődik néhány toknál több egy fatörzsön, és a különböző mohafajok között jól beleolvad a környezetébe. Kitartó, célzott keresés nélkül nem sok esély van a találkozásra.

A Buxbaumia nemzetségnek mindössze két tagja fordul elő Európában, a B. viridis és a B. aphylla. Jellegzetességük, hogy a mohák vegetatív hajtásai igen aprók, csupán néhány tized milliméteresek, és az egész növény megjelenését a centiméter magasságú tok dominálja. Más mohafajokkal nem lehet őket összetéveszteni. A B. viridis elsősorban erősen korhadó faanyagon nő, a tokja hosszúkás, zöldes színű, éles szegély nélküli, és a felső oldalának külső rétege éréskor hosszában felhasad. Ezzel szemben a B. aphylla talajlakó és vöröses vagy barnás színű, valamint tokjának a szélén éles szegély húzódik, külső rétege pedig nem hasad fel.

A Buxbaumia viridis Európa nagy részén elterjedt, de sehol sem gyakori faj, mely az Európai Moha Vörös Könyvben is szerepel. Védelme szempontjából elengedhetetlenek a természetes állapotú erdők, melyekben nagyobb mennyiségű korhadó fa található. Mivel a szubsztrát csak viszonylag rövid ideig alkalmas a moha számára, az kizárólag akkor képes hosszabb távon fennmaradni egy adott helyen, ha ott a megfelelő korhadási stádiumú faanyag folyamatosan jelen van. A zöld koboldmoha megőrzéséhez a legfontosabb a lelőhelyein az erdészeti tevékenység korlátozása, és a nagyobb mennyiségű holt fa biztosítása.