
F�rum Hozz�sz�l�sok Keres�s Bel�p�s Regisztr�ci� FAQ K�pgal�ria BF Blog Napt�r T�rk�p Fogalomt�r

26	Okt�ber 2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 32. - Cassiope hypnoides (L.) D. Don

A hangafélékről (Ericaceae) az embernek valószínűleg rögtön az északi tájak fenyérei, lápokkal szabdalt fenyvesei, zord hegyvidékei és végtelen tundrái jutnak az eszébe. Bár ez az asszociáció nem teljesen fedi a valóságot, hiszen például a névadó Erica nemzetség fajainak nagyobbik része a Flora Europaea szerint a Földközi-tenger környékén érzi otthon magát (világviszonylatban pedig Dél-Afrikában), azért a család számos képviselője Európában kizárólag vagy főként Skandináviában fordul elő. A Cassiope hypnoides a kontinensen csak a Skandináv-hegységben lelhető fel, emellett megtalálható még Izland szigetén, valamint Európán kívül Észak-Amerika, Grönland és Szibéria arktikus területein.

Igen apró, 2-5 cm magas örökzöld rácscserje, mely sűrűn elágazó, heverő hajtásaival mohaszerű párnát képez. Levelei szórt állásúak, keskenyek, hegyesek és puhák. A virágok a felálló hajtáscsúcsokon magányosan nyílnak. A kocsány és az öttagú csésze pirosas színű. A fehér színű, néha pirosan futtatott párta harang alakú, a közepéig bevágott cimpákkal. A termés felálló, gömbölyű tok. Európában egyetlen közeli rokona él a Skandináv-hegyvidék északi részén, a Cassiope tetragona, mely minden tekintetben nagyobb, keresztben átellenes levelei négy szabályos sort alkotnak, virágkocsányai pedig a levelek hónaljából indulnak ki.

A Cassiope hypnoides mészkerülő, elsősorban patakok mentén, nedvesebb sziklákon bukkanhatunk rá, vagy olyan helyeken, ahol sokáig megmarad a hó. Gyakran látható Salix herbacea, Carex bigelowii és Silene acaulis társaságában.

A Cassiope nemzetségnév a görög mitológiából származik, és Kassziopeia etióp királynéra utal. A hölgy annak az Andromédának az anyja volt, akinek a története már a tőzegrozmaringnál előkerült. A �hypnoides� a növény vegetatív hajtásainak mohával (Hypnum) való hasonlatosságát jelzi. Morfológiai és molekuláris bizonyítékok alapján a fajt külön nemzetségbe is sorolják Harrimanella hypnoides néven, az általam olvasott svéd források azonban valamiért nem vették át ezt a nevet. Ha pedig már nevekről van szó, akkor azt sem hallgathatom el, hogy a Természetkalauz sorozat cserjékről szóló kötetében növényünk mohaképű pikkelyfenyérként szerepel. Kérdés, hogy a névadás óta vajon hányan ejtették ki ezt a szép elnevezést a szájukon - a �pikkelyfenyér� szóra a Google keresője mindenesetre sokat sejtetően egyetlen találatot sem ad.