Ezen a képen több, mint öt genus jól azonosítható. Némi képvágást alkalmazva a faji azonosítás lehetőségét szándékosan nehezítettem, mert ahogy láttam gyengébb felbontású képek alapján is profi megoldások születtek. Persze, nem állítom, hogy ezek után könnyű a feladat, de nem is lehetetlen.

Elnézést, de mostanában nem sok időm volt reagálni a válaszokra, hozzászólásokra. Brentakurdvium valóban megérdemli a dicséretet, mert a fotót szándékosan vágtam úgy, hogy a legvalószínűbb megoldás a Malaxis legyen. Sajnos nem voltam ilyen szerencsés, a nem vágott kép alapján mindez kiderül, csatolom. Azért remélem, hogy az egylevelű lágyvirág valamikor újból feltűnik hazánkban.

Szerintem nagyon kevesen vannak akik a rendelkezésre álló információ alapján ennél jobb választ adtak volna. Olyan botanikus is kevés akad, aki a kép alapján ki tudta volna zárni a Malaxis-t. Lehetne, de ahhoz nagyon kéne ismerni a fajt.

Valóban egy Allium-ról van szó, mégpedig az Allium ursinum-ról. Ezt el lehet dönteni a levéllemez alapján is, ui. az egyetlen hasonló hazai A. victorialis levele sokkal vaskosabb, erősebb szövetű, a hosszanti levélerek sűrűbben futnak és a levél hegye tompább. A hosszanti levélereket összekötő oldalerek az A. victorialis-nál szinte nem is láthatók, itt feltűnőek és viszonylag meredeken, hegyes szögben futnak. Ha a méret és tapintás nem segít, akkor a levélerezet előbb említett bélyegei alapján a Malaxis-tól is elkülöníthető. Az A. victorialis-nak egyébként sokkal sűrűbb fejecskéje, szinte gömbszerű virágzata van. A laza terméságazat is elárulja, h itt az A. ursinum-ról van szó. A háttérben két Ophioglossum vulgatum homályos, sporotrofofillumos hajtása bizonytalanítja el az embert: ezekről a vágott képen könnyen hihetnénk, hogy Malaxis-ok. Persze, terepen szemlélve ezt azonnal kizárnánk, pl. a levélerek hiánya miatt.

Ebből is látszik, hogy megérdemelted a dicséretet. Ha szakmai választ vártál volna a legutolsó bejegyzésedre, akkor bocs, hogy nem reagáltam. Talán annyit írnék, hogy a fajok elterjedési határaikon másként viselkednek, sokszor morfológiájukban is eltérnek a forráspopuláció egyedeitől. Ez nem csak makro (földrajzi régió) de mezo és mikro gradiensek mentén (pl. élőhelyfoltok szintjén) is igaz (Mt 13, 3-9; Lk 8, 5-8; Ellenberg 1974). A medvehagyma itt, egy évente többször is kezelt kaszálóréten, toleranciájának határán épp, hogy képes volt termést érlelni. Ilyen szituációban 'gyakran' találkozunk egyetlen tőlevéllel rendelkező egyeddel (a virágzó egyedek valódi csodaszámba mennek). Ezen a fotón az Ophioglossum-ok voltak jó helyen, a medvehagyma talán egy fa bevetülő árnyékának köszönhette, hogy termést is érlelt. Kapva kaptam az alkalmon, hogy megörökítsem.