Tegnap felfedeztem magamnak a dabasi turjánost. Az ócsai kiránduláson okulva, most gumicsizmát húztam, de nem kellett volna. A terep száraz kaszáló jellegű volt, a csizma csak belül lett vizes, de ott nagyon.
Az út mellett először fátyolos nőszirmok tűntek fel. Beljebb szibériait is találtam, de ezek a példányok kisebbek voltak és nem is olyan látványosak, mint a pár napja Ócsán látottak. Körülbelül egy olyan 50x100 méteres területet jártam be. Nagyon sok hússzínű ujjaskosbort, mocsári- és poloskaszagú kosbort találtam. A hússzínűből különböző színváltozatok is voltak. Kéken virított a keserű pacsirtafű (javítsatok ki, ha rosszul határoztam volna meg!) és nyílik már a szúnyoglábú bibircsvirág is. Érdemes lett volna tovább maradni, mert még biztosan lett volna minek örülni, de majd legközelebb …
A többi képet a galériába teszem.

23-án én is jártam Dabason illetve Kunpeszéren. A nőszirmok teljes pompájukban nyíltak, sajnos az orhideákban a légybangót kivéve csalódnom kellett, a coriophorán kívül a többiek jobb évekhez képest, elég kis mennyiségben virágoztak. Itt is sikerült egy NP-s őrbe futnom, aki elmondta, hogy a tavalyi csapadék következtében igen magas a talajvíz, ezért késnek 1-2 hetet és a május eleji -6 fok sem tett jót nekik. Szerintem a tavalyi-idei belvizek sem.
Néhány képet azért sikerült lőnöm.
A gumicsizmát én is feleslegesen cipeltem.

A légybangóért irigyellek, kerestem, de nem találtam. Gyanítom, hogy a kora tavaszi csapadékszegény időnek is lehet valami hatása, amerre számomra ismert helyen járok, mindenütt gyérebbek és kisebbek a jószágok. Pl. Fóton alig több mint feleakkora volt az a bíboros, amelyiket április végén, május elején mindig megkeresek, mint az előző években, sőt, más példányok alig nőttek arasznyinál nagyobbra.

Pedig most elég sok volt belőle, két helyen.