Írtam egy gyors és korántsem teljes kis beszámolót alpesi kiruccanásunkról, íme:
Gondos előkészítés és irodalmi kutatómunka után Papinhoval három és fél napot töltöttünk július elején néhány ritkább növényke, főleg orchik felkutatásával az Alpokban. Első nap egy ismertebb Nigritellás helyet látogattunk meg, ahol 4 fajuk is él. Útközben egy tisztáson botlottunk a Malaxis monophyllosba, és egy kissé megtaposott Botrychium lunariába. Feljebb kis keresés után előkerült egy régebb óta áhított, igen apró és nehezen észrevehető növényke, a Chamorchis alpina, majd a Nigritella austriaca, N. rubra és a 2007-ben leírt, a N. rubrára igen hasonlító kistestvére, a N. minor.
Másnap a szomszédos lápban megkerestük a Dryopteris cristatát, aztán a Goodyera repensek nyomába eredtünk. Sokan voltak, de sajnos még mind bimbós. A nálunk ritka fűzlevelű ökörszem nagyon gyakori arrafelé, avarvirág híján azt fotózgattam.
Harmadnap a Totes Gebirgében sikerült felkutatni az egyik legritkább Nigritella a fajt, a jellegzetes hússzínű N. archiducis-joannist. Rengeteg volt a gyönyörű Rhododendron hirsutum és a nálunk kihalt hegyi pázsitliliom (Tofieldia calyculata). Itt láttam először illatos bibircsvirágot (Gymnadenia odoratissima), ott szintén nem ritka faj.
Negyedik napon korán beirányoztuk Bajorországot, ahol a nyári füzértekercs megcsodálása és lefotózása után sajnos haza kellett fordulnom. Papinho viszont nyugat felé irányította kocsija orrát, ez már azonban egy másik történet... (talán hallunk róla).

Kicsit összekutyulódtak a képek, de sebaj. Aki akarja kiválogatja...

Egyesével kell őket feltölteni, és akkor nincs kutyulódás. Arattatok.