Carex hordeistichos Vill. - Árpasás
Élőhely: Vízpartokon, iszapnövényzetben, ártári (taposott) gyomtársulásokban, nedves réteken, útszéleken, árkokban, sótűrő.
Elterjedése: Közép-, Kelet- és Dél-Európa, Észak-Afrika, részben Ázsia, ritka.
Nálunk: K: Bükk, Mátra, Tarna-v.,
Dt: Sopron-Vas, Velencei-tó,
A: KisA: Duna-v., Dráva-sík, Tt: Heves, Makó, szórványos.
Habitus: Sűrűn gyepes, tömött csomókat képez, tarackja nincs.
Virágzat: (IV-) V-VI (-VII). A virágzat mélyen, a aszár töve közelében kezdődik. A (1-) 2-3 porzós füzérke keskeny hengeres, a legfelső 10-20 (-25) x 2-4 mm, rendesen rövid szárközzel különülnek el a termősöktől. A (2-) 3-4 termős füzérke felálló, megnyúlt tojásdad 20-30 (-40) x 8-10 mm, a tömlők 4-6 szabályos sorban helyezkednek el benne, asz alsók a szár tövéhez közel erednek, a felső 2-3 sűrűn áll, rövid nyelük és hüvelyük van, az alsóknak 20-50 mm-es nyele lehet, ami részben a hüvelybe rejtett. A murvák levélszerűek, hosszú hüvelyűek (10-25 mm). A legalsó porzós (!) füzérke murvája túlér a virágzaton. A termős pelyva sokkal rövidebb, mint a tömlő, széles tojásdad, ehyges vagy tompa, világos sárgásbarna, középere érdes, zöld, a pelyva széles fehér hártyás szélű.
Szár: A szár (5-) 10-30 (-50) cm, egyenes, mereven felálló, tompán háromélű, sima. A tőhüvelyek világosabb vagy sötétebb, néha feketésbarnák, néha rostokra szakadnak.
Levél: A levél 3-5 mm széles, kemény, merev, alja felé bőrnemű, lapos, szürkészöld, tövétől fokozatosan hosszú csúcsba keskenyedik, éle nagyon érdes, jóval hosszabb, mint a szár.
Tömlő: A tömlő 3-bibés, (7-) 8-10 mm, vastag szivacsosfalú, keskeny tojásdad-lándzsás, szalmasárga, majd világosbarna, ritkásan érdes-sörtés, többé-kevésbé fényes, 5-8 erű, belső oldala sík, a külső igen domború, fokozatosan hosszú, finoman fűrészes-érdes élű, 2-fogú, ívesen befelé hajló csőrbe keskenyedik.
Egyéb jellemzők: Mérete: 10-30 (-50) cm;
Életforma: He.;
Flóraelem: pontuszi-pannóniai
ÁBRÁK / FELHASZNÁLT IRODALOM:1. Dr. Felföldy Lajos: Sás-határozó (2002); 2. Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója (2000);
3. Király Gergely (szerk): Új magyar füvészkönyv (2009); 4. Rothmaler: Exkursionsflora von Deutschland (2007);
5. Jacob Sturm, Johann Georg Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796);
6. Hippolyte Coste: Flore descriptive et illustrée de la France, de la Corse et des contrées limitrophes (1901-1906)