Carex halleriana Asso - Sziklai sás (syn. C. alpestris All., C. gynobasis Vill.)

---

Élőhely:
Karsztbokorerdők, mészkerülő tölgyesek, cserjések, sziklás és pusztafüves lejtők.

---

Elterjedése:
Európa déli részei, Észak-Afrika, Elő-Ázsia, ritka. Nálunk: K: Cserhát, Naszály, Börzsöny, ritka, délebbre szórványos, Dt: Balaton-mente, Külső-Somogy, ritka.

---

Habitus:
Sűrűn gyepes, vastag, gazdagon elágazó tövű, tarack nélküli.

---

Virágzat:
(III-) IV (-V). A virágzatban 1 végálló porzós füzérke van, lándzsás, sokvirágú, 10-20 x 2-4 mm. Az 1-3 (-6), 8-10 (-15) x 5-8 mm-es termős füzérke gömbölyű vagy tojásdad, közülük a felső 1-3 ülő, vagy kevés virágú vagy (f. pedunculata Kük.) az alsó rövid nyelű, több virágú. A legalsó 1-3 "tőálló termős füzérke" a szár tövéből ered, nyelük vékony, (5-) 7-10 (-20) cm hosszú. Az alsó murva nem hüvelyes vagy rövid (0-5 mm) hüvelyű, lemeze rövid, szálkaszerű vagy zöld szálas lemezű, ami kissé hosszabb lehet a füzérkéjénél. A termős pelyva olyan hoszú vagy kissé rövidebb, mint a tömlő, széles tojásdad, kihegyezett vagy szálkahegyű, vörösesbarna vagy barna, fehér hártyás szélű, közepe világossárga, középere zöld. A porzós pelyva világosbarna, tompa, hártyás szélű.

---

Szár:
A szár (5-) 10-30 (-40) cm, vékony, felálló vagy kissé hajlott, tompán háromélű, levéltelen, felső részén érdes. A gyökér feketés. A tőhüvelyek barnák, sötétbarnák vagy csaknem feketék, többé-kevésbé vékony hálózatos rostokra foszlanak.

---

Levél:
A levél (0,5-) 1,5-2,5 mm széles, felálló, rövidebb vagy kissé hosszabb, mint a szár.

---

Tömlő:
A tömlő 3-bibés, (3-) 4-5 mm, elliptikus vagy megnyúlt-tojásdad, háromélű, kiemelkedő erű, zöldesbarna, rövidszőrű, töve lassan ék alakú nyélbe keskenyedő. Rövid kúpos, ferdén levágott vagy kicsípett csúcsa van. A makkocska hossztojásdad, élesen háromélű, barnászöld, csúcsán a bibeszál töve legfeljebb kissé vastagodott.

---

Egyéb jellemzők:
Mérete: 10-30 (-40) cm; Életforma: He.; Flóraelem: szubmediterrán

---

ÁBRÁK / FELHASZNÁLT IRODALOM:

1. Dr. Felföldy Lajos: Sás-határozó (2002); 2. Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója (2000); 3. Király Gergely (szerk): Új magyar füvészkönyv (2009); 4. Rothmaler: Exkursionsflora von Deutschland (2007); 5. Jacob Sturm, Johann Georg Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796); 6. Hippolyte Coste: Flore descriptive et illustrée de la France, de la Corse et des contrées limitrophes (1901-1906)