A mediterrán orchideázás régóta tervben volt, Papinho-ék 2012-es útja kellő alapot nyújtott ahhoz, hogy biztosan lássunk is szépségeket, így részben az ő túrájukra építettük a saját három napos Isztriai kalandozásunkat. Miután Győzővel hasztalan próbáltunk további útitársakat toborozni (ők ha nem akarnak infarktust kapni, hogy mikről maradtak le NE OLVASSANAK TOVÁBB), szombat kora hajnalban ketten indultunk útnak, hogy az Isztria legendás orchideaflóráját behatóbban tanulmányozhassuk.
1. nap
A korai indulás után 11 óra tájban meg is érkeztünk az Adria partjára. Az útszélek flórája már kisebb megállásokra késztetett minket, de hamar túltettük magunkat az apróságokon, és elkezdtünk kaptatni egy tengerre néző hegyoldalban az első célpont, az Orchis pauciflora felé (köszönjük még egyszer ezt és a pulai tippet Papinho-nak). A csodás kis sárga orchideák hamar előkerültek, alaposan megcsodáltuk őket. Továbbindultunk Premantura felé, de egy természetes gyep megállásra csábított. Itt néhány szál Orchis papilionacea grandiflora fogadott minket, tarka kosborok, és az első bangónk, egy szál Ophrys incubacea társaságában. Megebédeltünk, majd folytattuk az utunkat Pulába, ahol pillanatok alatt meglettek az Ophrys zinsmeisteri-k. A csodás faj mellé egy görög teknős is befutott kibicelni, így őt is körbefényképeztük.A fényképezés és gyönyörködés után tovább indultunk Premantura és Kamenjak felé. A félszigetre belépve, gyakorlatilag közönséges fajokként fogadtak minket a Bertoloni bangó, az Ophrys incubacea, Ophrys bombyliflora, Orchis papilionacea. A serapiasok három faja is megtalálható a félszigeten, a Serapias lingua tömeges, sok helyen pázsitot alkot A méretesebb Serapias istriaca jóval ritkább, de az elsők így is előkerültek. Próbáltuk megtalálni a nagyon ritka, pár éve Horvátországban egyedül itt előkerült Ophrys speculumot, de sikertelenül, majd az Aceras anthropophorum keresésére indultunk, de a nap végére érve feladtuk. Lesátraztunk a campingben, megvacsoráztunk, ittunk egy jó hideg sört, és bezuhantunk a matracokra. Éjjel egy kisebb vihar ill. zápor borzolta a kedélyeimet (Győző rutinos sátorozó, nyugodtan átaludta), de reggelre ismét szikrázó napsütésre ébredtünk.
2. nap
A korai kelés után bevettük magunkat Kamenjakba, hogy a tegnapi gyors keresgélés mellé a fotózásra is időt szánjunk, nem mellékesen megpróbáljuk a ritkább fajokat is becserkészni. Az O. speculum még mindig kecsegtetett minket, és Győző a légybangót szerette volna nagyon megtalálni. Miközben a közönségesebb fajokat fotóztuk, sorra botlottunk bele a hasonszőrű botanászokba. Volt francia, német, de a legjövedelmezőbb találkozás egy mexikói orchideaspecialista volt, aki ráakadt az Aceras anthropophorum-ra, és készségesen megmutatta a helyet (mi cserébe odaadtuk neki a pulai O. zinsmeisteri adatait). Győző sasszeme az Acerasoktól néhány méterre kiszúrt egy kisebb poszméhbangó csoportot is.Az Orchis morio picta, a mi agárkosborunk itt honos alfaja már elnyílott, de egy-két kései virág még megmutatta magát. A nem várt sikereken felbuzdulva vérszemet kaptunk és megpróbáltuk előkeríteni az apró, de a Kamenjakon ritka Serapias parviflora-t. Némi keresgélés után, meglett ez az apróság is, amely mindössze 8-10 cm magas. A rövid ebédszünet után Premantura környékén kalandoztunk, remek tájak és egy első pillantásra kígyónak vélt (ki volt táblázva, hogy a szarvasvipera élőhelyén járunk) páncélos seltopuzik borzolták a kedélyeket, de az orchideák elmaradtak, pedig Molnár V. Attila sikerein felbuzdulva a temetőbe is benéztünk :)
Késő délután még hajtott minket a vadászláz, jobb ötlet híján előkaptuk a térképet és találomra kiszúrtunk a közelben egy tengerparthoz közeli, hegyesnek tűnő vidéket. A parthoz közeledve, egy kőszórásos út melletti száraz gyepen S. linguák állítottak meg minket, mellettük az út újabb fajaként poloskaszagú kosborok nyiladoztak, az ssp. fragrans honos itt, valóban jó illatúak voltak.Továbbmenve, egy újabb gyepen O. Papilionacea-k pózoltak a lemenő nap fényében, mellettük O. untchjii-k. Kissé távolabb a bertolonii bangó is újra szemünk elé került.Várakozáson felüli napot zártunk, ritka és nem várt fajokkal egyaránt.
3. nap
Sátrat bontunk és elindulunk hazafelé, de a terv szerint kitérünk a a Cicarija hegységbe, ahol némi szerencsével eddig nem látott fajokba is botolhatunk. Rovinj mellett egy száraz gyepekkel szegélyezett dűlőút becsábít minket. Elénk kerül az első majomkosbor, majd sorra szebbnél szebb méhbangók következnek. És a bangók folytatódnak, hatalmas O. incubacea-k, a legnagyobb van vagy 60 cm, és ismét poszméhbangók. Utoljára még néhány O. Papilionacea, és hatalmas S. istriaca gyönyörködtet meg. Lenyűgöz ez a bőség, Győző is csak a légybangót hiányolja a tökéletes boldogsághoz, de az csak elkerül minket. Magunk mögött hagyjuk a tengerparti vidéket, és közelítjük a Cicarija hegységet. Feltűnnek az út mellett az első bíboros kosborok, akad köztük 80 cm-es, is jó harminc centiméteres virágzattal. Ugyancsak gyakorivá válik a kardos madársisak. Toplicénél megállunk egy pillanatra, hogy a gyönyörű sziklaalakzatokat megcsodáljuk. Az út szélén bimbós adriai sallangvirágokba botlunk. Nem hisszük el ezt a gazdagságot ami itt van! Megyünk tovább, alig haladunk pár kilométert, amikor fékezés, le az út menti rétre. Vitézkosborok és mocsári kosborok. Egyik szebb mint a másik. Lassan magasabb hegyek közé érünk. Győző kérdezi, szerintem mire lehet számítani, én meg rámondom, hogy nagyon szeretnék egyszer füles kosbort látni, talán nagy szerencsével meglehet. A bangóknak, így Győző vágyott légybangójának már búcsút intettünk, az ezer méter feletti hegyek már nem az ő vidékük. Gyönyörű hegyi kaszálóra érünk, megállunk pár pazar bíboros kosbort látva. Mellettük egy rakás majomkosbor, mind teljesen friss. Az erdő közelében rózsaszín, karcsú kosborok. Már csak nevetni tudok, és nem hiszem el: füleskosborok! Fél óra alatt valósággá vált a kívánságom! A fotózás után továbbmenve, bíboros kosborok, békakontyok, madárfészek kosborok szegélyezik az utat. Egy helyen megállunk egy kis fotószünetre, Győző előresétál, majd elkezd ugrálni és üvöltözni, mint aki megkergült. Mintha egy mesebeli tündér lesné a kívánságainkat, ott vannak az áhított légybangói, nem is kevés, több száz darab, végig tele velük az út széle! Azon nevetek, hogy Magyarországon talán összesen nincs annyi, mint amennyibe itt belebotlott. Tökéletes pillanat, Győző is csak vigyorog, mint a tejbetök és hitetlenkedik.Továbbhaladva egyértelművé válik, hogy a füles kosbor gyakori ezen a vidéken, sorra lassítunk, ha meglátunk párat, majd már azt sem. Alig néhány órával az után a mondatom után, hogy de szeretnék egyszer füleskosbort látni, elhangzik az a számból, hogy "ne állj meg, csak egy füleskosbor!". Tudathasadásos állapot :) A hegyeken átérve - mint egy varázsütésre - eltűnnek az út mellől az orchideák, mi pedig nekilendülünk hazafelé. Olyan tömény adagot kaptunk az Isztria bőségéből (3 nap alatt 26 orchideafaj!), hogy időnk se volt befogadni.
| 76 Hozzászólás
Válaszol
| 596 Hozzászólás
Képeket tudnál esetleg feltenni?
| 2.958 Hozzászólás
| 166 Hozzászólás
Látogatók
Fórum statisztikák
