Mivel múlt szombatra remek napsütéses időt ígértek, ezért elhatároztuk, hogy a sok téli mohászat után elmegyünk és keresünk már valami virágos gizgazokat is... Hosszas töprengés után Barkócza javaslatára Albertirsát vettük célba, abban a reményben, hogy már lesznek ott tarka sáfrányok.

Viszonylag korán értünk oda, a hidegben a völgy bejárata és a lefelé vezető út még a szép, ősöreg galagonyák ellenére is kicsit zordnak tűnt, de hamar megérkeztünk az első kitisztított rézsűhöz, ahol nagy örömmel fedeztük fel az első sáfrányokat. A virágok többsége még csukva volt, úgy pedig nagyon nehéz őket észrevenni, úh. először csak pár szálat láttunk, de aztán jobban körülnézve láttuk, hogy szerencsére rengetegen vannak! Voltak egészen lilás árnyalatú és teljesen fehér leplű példányok is. Mire végigjártuk a tanösvényt, addigra a meleg napsütés hatására már szépen kinyíltak, úh. visszafelé már az egész völgyoldal tele volt szórva kis sáfrány-csillagokkal...

A tanösvény úgy tűnik nagyon népszerű a környékbeliek körében, mert lépten-nyomon kirándulókba, fotósokba, kutya- ill. gyereksétáltatókba botlottunk.

A sáfrányozás után úgy gondoltuk, hogy mindenképp szükség van még némi mozgásra, úh. szintén Barkócza javaslatára Apc felé vettük az irányt, majd a falu szélén leparkoltunk és csak úgy toronyiránt elindulva, lassan, de biztosan felmásztunk az Apci-Somlyó hegy legeslegtetejére... a februári időpontnak köszönhetően itt nem sok mindent találtunk, csupán ígéretes kórókat és csipkebogyókat láttunk, de megállapítottuk, hogy mindenképp érdemes lenne majd egyszer-kétszer a vegetációs időszakban is végigbogarászni. Sajnos a hegymászás közben a napsütés vészesen csökkent, a szél viszont egyre erősödött, ráadásul helyenként küzdöttünk a szúrós bozóttal is, úh. itt nem sok képet csináltunk...