Úgy alakult, hogy idén szeptember végére jutott a nyaralásom. Ebben az időszakban a vízparti napozós/strandolós pihenéshez már igencsak délre kell utazni - így maradt az egyébként is fő kedvenc Görögország. A pontos célpont megválasztását természetesen befolyásolták a növényvadászat lehetőségei is. A Peloponnészosz déli vége híres az őszi növénybőségről, ott az utószezon szinte botanikai főszezon.
Nos, tapasztalataim alapján ennek a főszezonnak még előtte voltunk, a hagymások (Colchicum, Sternbergia, Crocus) özöne tényleg októberben lehet ott. Akkor viszont ugye már a hagyományos nyaralás nem túl esélyes - így lett a sok fürcsizés mellett csak kóstoló a növényvadászatból. De az első nagy felhőszakadás után három nappal azért nem volt eredménytelen körbenézni a hegyeken...
A táj látszólag még teljesen kiégett, de az utak mellett már kezdett nyílni a sok sárga virágú Dittrichia viscosa, és mindenfelé ott voltak az Urginea maritima méteresen ágaskodó virágfüzérei. A szurdokok bejáratánál kék-fehéren nyílt a Vitex agnus castus. Az olajfaligeteket a Cyclamen graecum tízezernyi példánya lepte el, és már kinyíltak a Colchicum parlatoris és az őszi csillagvirág első példányai is.

Szép kirándulás volt, a közölt növények is érdekesek, nagyobb részükről még nem is hallottam. Nem is gondoltam hogy októberben még egy szezon van a Mediterrániumban.