Bár idén nagyobb nyári kirándulásra nem volt lehetőségem, két napra elráncigáltam egyik húgomat a hozzánk közeli Karintia keleti részébe. Annak ellenére, hogy tériszonya volt, és eléggé meglepődött, amikor az út meredeken felfelé kezdett emelkedni, elég jól sikerült a kirándulás. Amíg én növényeztem, ő gyűjtötte az erőt a továbbhaladáshoz…

Első nap Ausztria legdélebbi csücskébe, Vellacher Kotschnába látogattunk, ami már a nagyrészt Szlovéniában található Kamniki-Alpokhoz (Steiner Alpen) tartozik. A túraútvonal felvezet az osztrák-szlovén határt képező hegygerincre, ahonnan számos csúcsot lehet meghódítani, de ilyesmire nem vállalkoztunk. Kb. 1800 m-ig jutottunk, ami már meglehetősen sziklás, alpesi zóna volt. A terület híres növényvilágáról, számos délkelet-alpoki endemizmus éldegél itt. Kicsit későn voltunk, sok minden már elvirágzott (pl. a turbánliliom narancsszínű rokona, a Lilium carniolicum), de azért akadtak virágzó fajok is bőven.

Második nap a Karavankák egyik északkeleti csúcsára, a Hochobirra (2139 m) mentünk fel, ahová viszonylag könnyű túra vezet egy Hüttéből (1553 m-ről). A jó idő miatt rengetegen voltak (előző nappal ellentétben, ahol alig láttunk embert). A csúcsról hihetetlen körpanoráma van északra a Drávára, a túlpartján Klagenfurttal, nyugatra a Hohe Tauern csúcsaira, délre pedig a Karavankák, majd a Kamniki-Alpok vonulataira. A sziklákon számos endemikus faj (Campanula zoysii, Saxifraga squarrosa, Alyssum ovirense) virágzott. Hazaindulás előtt még megnéztük a hegy északi lábánál lévő, Wildensteiner Wasserfall nevű impozáns vízesést.

Nemsokára jönnek a fotók...

1. nap - Vellacher Kotschna

Cirsium waldsteinii – a délkeleti Alpokban, a Kárpátokban és a balkán hegyvidékeken elterjedt faj

Asplenium viride - nálunk védett ritkaság, az Alpokban mindenütt gyakori

Astrantia carniolica – délkelet-alpoki faj, a nagy völgycsillag egyik kistestvére

Juncus monanthos – inkább egyvirágú (mint a neve), ez most kivételesen kettő…

Silene pusilla – patak menti nedves köveken, mohapárnán nőddögéltek

Gentiana pannonica – szép hegyvidéki faj, de miért is „pannonica”?

Pedicularis verticillata – az Alpokban elterjedt és helyenként gyakori

Selaginella selaginelloides – alpesi gyepekben elterjedt csipkeharaszt

Allium ochroleucum – délkelet-európai hegyvidéki hagyma

2. nap – Hochobir

Cirsium carniolicum – délkelet-alpoki endemizmus

Heracleum austriacum subsp. siifolium – a rózsaszín virágú alfaj délkelet-alpoki endemizmus

Alyssum ovirense – ritka endemizmus, legszebb állományai a Hochobiron vannak

Saxifraga squarrosa – endemikus kőtörőfű

Campanula zoysii – nem túl gyakori, főként Szlovéniában előforduló endemikus alpesi harangvirág, a szlovének egyik nemzeti
büszkesége; csillag alakban összehajló pártacimpái miatt nagyon jellegzetes és összetéveszthetetlen

Papaver alpinum subsp. kerneri – az alpesi mák endemikus alfaja

Jól összekutyulta őket ez a nyavalyás, majd legközelebb rendberakom...

Szuperjók!

Na, rendet raktam, most sorban vannak.

Felteszek még pár képet a tájról. Az első három a Vellacher Kotschnáról van, aztán kettő a hochobiri kilátásról, és a végén egy a Wildensteiner Wasserfallról.

Húúúú....