Nos már most írom, hogy sajna nem találtam meg . Csalódott is vagyok, mi tagadás.

A dologhoz hozzá kell tenni azt is, hogy nem vagyok gyakorlott botanikus, így simán találkozhattam "extra" növényfajokkal, de nem figyeltem fel rájuk, illetve lehet hogy a meghatározások sem mindenhol sikerültek, az anyag még feldoglozás alatt

Kora reggel indultam el Pestrôl és kb 3/4 9-kor értem el az apatság melletti parkolóba. Hónom alá kaptam a simont és a Bükk térképet, majd elindultam a tanösvényen felfelé. Az elsô szakasz egy erdei aszfaltúton vezetett, nem is volt annyira érdekes. Itt-ott találkoztam piros madársisakkal. Aztán az út átvezetett a hegy déli oldalára, és nyíltabb is lett a terep. Töméntelen mennyiségû festô rekettyével és fürtös zanóttal találkoztam, helyenként csak úgy sárgállott tôlük a terep. Volt még csalánlevelû harangvirág is elég sok, illetve dárdahere.

Pár, számomra eddig ismeretlen növénnyel is megismerkedtem, pl. sátoros margitvirággal, osztárk ökörfarkkóróval, stb. Megpróbálkoztam volna számomra ismeretlen fészkesek meghatározásával, de termés nélkül nem akartam találgatni és idôt vesztegetni.

Amire alapoztam a szirti pereszlény keresését, az elsôsorban a Simon féle határozó könyv volt, de utánanéztem a Molnár V. Attila féle Kétszikûek könyvben is. Ezekben általában kicsit jobban behatárolják a területet ahol a ritkább növények élnek, mint a határozókönyv. A leírás a régi bánya területére utalt, a képen a növényke egy nagyobb szikla tövében van lefényképezve. Tehát megvan mit kell keresni és hol.

Szóval elértem a régi palabányát, ahol találkoztam szeplôs szegfûvel, meg egy másik egyelôre számomra ismeretlen ajakossal: én kapásból tisztesfûre gondoltam, nagyon hasonlított a gyapjas tisztesfûre, de a növény nem volt annyira szôrôs. Megnéztem a képgalériát itt és úgy néz ki hogy fehér tisztesfû az, amelyikrôl szó van. Egy kis pihenôt tartottam. A nap sütött, az idô mégsem volt fullasztó.

Tehát régi bánya területén. De vajon a régi palabánya, vagy a hegy tetején lévô másik bányára célzott a könyv? Meg kell nézni mindkettôt.

A régi palabánya egyik részén kôgörgetes lejtô van, amely felnyúlik egészen a hegy gerincéig. A növényke kô elôtt van lefotózva, ezért elindultam felfelé. Elôször nem akartam felmászni azon a meredek, sziklákkal tarkított emelkedôn s csak a lejtô aljában lévô sziklákat vizsgálgattam meg. Mivel még sosem láttam szirti pereszlényt, ami a leírások alapján elég kicsi, így figyelmesen megnéztem mindent. Ami engem megzavart az a rengeteg parlagi pereszlény volt, de elég volt egy pillantást vetni a kihasasadó csészére és már tudtam hogy ez bizony parlagi.

Felmászni nem volt vészes, tisztára Alpok-beli érzés volt, ott vannak ilyen turistautak, szikláról sziklára. Egyre feljebb hatoltam a lejtôn, továbbra is figyelmesen néztem a sziklákat. Varjúháj nôtt mindenfelé, aztán már majdnem felértem a gerincre amikor egy érdekes kis növénykére lettem figyelmes: fehér, keresztes virágú, becôs. Hamar kiderült hogy ez bizony havasi ikravirág. Gyorsan lefotóztam aztán felmásztam a gerincre.

Eléggé megizzasztott a mászás, úgyhogy pihentem egy kicsit. Tehát felértem a másik régi bányába. A hegy tetejét elhordták, szerencsére a terep vizszintes volt, és ahogy a külszíni fejtéseknél lenni szokott, teraszos. És elég nagy. És persze jó sok nagyobb sziklát is láttam Szóval lehetett keresgélni.

Szép lassan elkezdtem körbejárni a bányát. A bánya területén a legtöbb helyen a talaj vÍzszintes, köves, belôle szogetszerûen, foltokban emelkednek ki a növények. A sziklai kôhúr tömegesen virágzott, de volt még többek között terjôke kígyószisz , kardos peremizs is. Szépen lassan vándoroltam a bánya peremén lévô, szabályosan lerakott kis sziklahalmok tövében. Nemsokára találkoztam pár tô ördögszemmel (azt hiszem galambszínû, szép lila virágú), majd késôbb tátossal is.

A bánya elég nagy úgyhogy jó sok idôbe telt mire végigjártam az egészet, eredménytelenül. Mivel a szirti pereszlény kis termetû, ezért nem volt elég távolról odasandítani, oda kellett másznom, ami sokszor nem volt könnyû. Néha kimásztam a bánya peremére, ahol meredek, de eredeti növényzettel borított volt a terep. A déli részeken találkoztam szirti imolával, hegyi gamandorral, magyar bogánccsal is. Aztán ami ismét megzavart, az a sarlós gamandor volt, de csak addíg amíg közelebbrôl meg nem néztem hogy ez bizony csak egyajkú. Kicsit elindultam lefelé a meredek, bokros terepen, de nem akartam kísérteni a sorsot és inkább visszamásztam a bányába.

De ezeken a helyeken sem találtam meg a keresett növényt. Már fél négy felé járt az idô. Elindultam a bánya felsôbb részébe is mert ott még nem voltam, oda amely közvetlenül a kilátó alatt fekszik. Bejártam a terepet, de semmi. Aztán majd orra buktam egy, nagyobbacska párnaszerû "szegfûdombon", amin egyetlen rövid kocsányú fehér, nagyon kelleme illatú virág "trónolt". Megvizsgáltam és azt hiszem ez lehet a korai szegfû.

Elindultam vissza a kocsihoz, a kilátóhoz már nem mentem fel. Visszafelé nem ereszkedtem le azon az úton amerre feljöttem és nem is mentem ki a mûútra a bánya végénél, inkább a bánya elejénél, amely a kilátótól a legmesszebbre van, ott megtaláltam egy régi út maradványait (gondolom régen itt jártak fel az autók) és ott ereszkedtem vissza. Egy nagy kanyar volt az úton, ott is kimásztam a gerincre. Találtam pár tô lenlevelû zsellérkét, elég sok mezei csormolyát és egy szádort, ami még virágzott.

Továbbmentem az úton lefelé, még egy kicsit élt bennem a remény hátha itt van. De nem találkoztam itt sem a pereszlénnyel. Aztán mikor visszaértem az erdôsebb részre, akkor már tudtam, hogy ma ez nem jön össze. Útközben jól belaktam illatos, finom szamócával. Az már persze csak hab volt a tortán, hogy elvileg husáng is van itt a Bélkôn...Igaz azt nem nagyon kerestem.

Néhány éve én is így kerestem a szirti pereszlényt... és én se találtam meg. Viszont láttam egy tő husángot a nagy bányudvar fölötti maradék bércen, ott kis híján le nem zuhantam a hegyről, életemben ilyen meleg helyzetben még nem voltam.