Gyertyános tölgyesben (hárs és bükk elegyesen).

1.

2.

3.

4.

5.


Az 1. és 2. ugyanaz a tő, a 3. képen szereplő tőről nem készült habitusfotó, annyira be volt nőve, a 4. és 5. képen egy harmadik tő szerepel.

Én Epipactis voethii-t mondanék rá, de majd a szakértők meg mondják biztosra!

A voethii nem alaptalan, az első képen elég hosszú a virágkocsány, meg az egész növény olyan filigrán, mint a voethiik általában. A levelek is stimmelnek, bármennyit is érjenek a határozásnál. Az elsőre majdnem biztosan mondanám, a harmadikra csak bátran rávágnám, a másodikról sokat nem lehet mondani egy virágból, de az is lehet még voethii. Egyszóval: csatlakozom az előttem szólóhoz :)

Kizárni semmit sem lehet 100%-ban, amikor nőszőfüvekről van szó :) Nem véletlenül írtam, hogy majdnem biztosra csak az elsőt mondanám Vöthnek.
A viscidium sokszor nagyon guszta, működőképesnek látszik. Többször előfordult, hogy távolról helleborinénak tűnő tőhöz odamentem, unottan belenyúltam a virágba - és plutty, szétnyomtam a viscidiumot, de nem jött ki a pollinárium. Akkor megnéztem jobban, aztán láttam, hogy jó hosszú a virágkocsány.
A Vöthöknek amúgy máshogy néz ki a mézajkuk, mint a széleslevelűeknek, csak nem nagyon tudom megmondani, hogy konkrétan miben más. Majd készítek sok képet a napokban, aztán megpróbálok valami összehasonlításokat készíteni, ezt már tavaly is terveztem, csak ellustálkodtam a fotózás részét a gyakoribb fajoknál.

1. Ep. voethii, 2. Ep. helleborine (a virágok alapján, ill. ami látszik), a 3. Ep. hell. minor

Holnap-holnapután alaposabban körülnézek Vöth-viscidium ügyben, nem emlékszem működő esetekre, úgyhogy kíváncsi lettem :)
Az AHO-Bayern oldalon látott képek alapján tényleg teljesen E. h. minor a harmadik tő. Lehet, hogy már kérdeztem, de ez a típus mennyire biztos, hogy nem csak alultáplált helleborine? :)

Alapban 2-4 héttel később nyílik, minden részében arányosan kisebb, de a levelek mások, hosszúkásak, az alsó kerekek többnyire hiányoznak, az idézett oldalon lévő fotókon jól látszanak ezek. Persze van, hogy együtt nyílnak az E. helleborine-vel (vagyis egyforma koszton vannak), meg persze átmeneti (zűrös) alakok is vannak (mind köztünk is). A szár a levéleredéseknél megtörik, sok a cikk-cakkos példány. Az E. tallosival hibrid-gyanús példányokat is láttam, de inkább nem mondom biztosra.
Egy biztos, vannak július 15-aug 15 között az E. helleborine-hez hasonló, csak arányaiban kisebb idegenbeporzású Epipactis-ok a hazai erdőkben. Eddigi előfordulásai, ahol láttam: Pilis, Kőszegi-hg, Zalai-dombság, Keszthelyi-hg., É-Somogy - akkor hozzátehetjük a Zselicet is.

Bocs, ez Rubescens E. hell. minorjához kapcsolandó

Az E. voethii-re a MOA (2012) azt írja, hogy a viscidium funkcióképtelen. Amiket összeszedtél azok alapján sztem ez az a szitu, amit úgy hívunk, hogy fakultativ autogám nem?
Láttam egy vadiúj epipactis brossurát a burgenlandi fajokról jó határozókulccsal, megpróbálom megszerezni.
Addig M.V.A. korábbi határozóját mellékelem, bár azóta többet tudunk.

Visszamentünk és csináltunk habitusfotót a második egyedről. Szerintem ha az első voethii, akkor ennek is annak kell lennie...

Így már valóban jó voethinek, bár ha már ott voltatok egy oldalról készült képen látszanának a kocsányok.. (nem kákán csomókeresés)
De így is most már látszik, hogy hosszú a magház és kicsit bókolók a virágok, meg a vékony szár, és a levelek, vegyük meg, Vöth bácsi nőszőfüvének. (Az öreg különben nagyon jó arc, 1919-ben született (!!!), és még köztünk van, én az ezredforduló környékén voltam nála, akkor épp a trópusokról jött haza gyűjtőútról. Kaptam tőle egy diát, a Nigritella widderiről a Raxon, őrzöm nagy becsben.)
A 90. szülinapi köszöntőjét megtaláltam, mellékelem.

Nem semmi :)
Köszi szépen a segítséget.