Hát végre eljutottam a Mecsekbe egy kis virágozásra. Még tavaly írtam Papinhonak, hogy még nem fotóztam majomkosbort és mi lenne ha lemennénk. Ez össze is jött, ô nagyon szívesen vállalta a túravezetést. Elvileg négyen mentünk volna, de csak mobé jött velünk és így szombaton jó kora hajnalban indultunk le délre Pestrôl, ahol reggel még igencsak esett az esô, de bíztunk az idôjárás jelentésben, hogy ott lent nem lesz csapadék.

Hosszú út volt az autópálya ellenére is, de kb. fél kilenckor álltunk le a Dombay-tó mellett és onnan indultunk felfelé az Aranyhegy irányába. Nem hittem, hogy a tavalyi bükki bajuszvirágos túrát felül lehet múlni, de ez azt hiszem simán "utolérte" azt. Célzottan mentünk és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy szinte teljes volt a siker, mindent meg tudtunk nézni amit szerettünk volna. Egyedüli kis szépséghiba, hogy a kispárlófüvet (Aremonia) nem találtuk meg...

Elôször egy nagyobb állomány magyar zergevirágba (Doronicum hungaricum) botlottunk bele, majd feljebb haladva megtaláltuk az elvirágzott bodzaszagú ujjaskosborokat (Dactylorhiza sambucina), amik Papinho szerint igencsak sûrûn emelgették már félig elhervadt virágzatukat. Tovább haladva azért találtunk pár fotogén példányt. Itt-ott már találtunk agárkosborokat is (orchis morio) de késôbb több példányt is találtunk. Belefutottunk pár nagyon szép nagyméretû bíboros kosborba (Orchis purpurea), és a kék atracél (Anchusa barrelieri) is elég szépen virított mindenfelé.

Az erdôben találkoztunk még a virágzó pirítógyökérrel is (Tamus communis). Le is fotóztuk természetesen. Itt talákoztunk a számomra addig ismeretlen soktérdû salamonpecséttel is (Polygonatum odoratum).

Aztán ráakadtunk az elsô majomkosborra is ( Orchis simia) de annyira rossz helyen nôtt, hogy fotózásra gondolni sem lehetett. De Papinho azt mondta, ne izguljunk mert odébb lesz még jó pár szép példányt. Úgyhogy folytattuk az utunkat. Kiértünk az erdôbôl egy cserjés, bokros területre. Találkoztunk egy csoporttal is, arra gondoltunk talán bazsarózsa-nézôben voltak.

Ezután végre felértünk az igazi majomkosboros részre. Itt már elég szépen, néhol 10-15 tô virított egymás mellett. Az egyetlen gond a nagy szél volt, amely a fátlan hegyoldalon szabadon száguldozott végig, így a fényképezés kissé nehézkes lett volna. Úgyhogy tovább mentünk felfelé. Útközben találtunk pár számomra még ismeretlen növénykét is, mint terpedt rezedát (Reseda phyteuma) illetve közönséges ternye( Alyssum alyssoides).

Feljebb haladva ismét szélvédett helyre értünk és itt találkoztunk az elsô már levirágzott bazsarózsával (Paeonia officinalis subsp. banatica) és az elsô természetvédelmi ôrrel. Szerencsére nem parancsolt vissza minket, csak azt kérte ne tapossunk le semmit. Szerencsénkre feljebb találtunk még virágos példányokat is, úgyhogy beindult a fotózás. Szerencsére nem fordultunk még vissza, mert feljebb még szebb példányokat találtunk. Plusz ismét találkoztunk majomkosborokkal és ami még nagy szerencse hogy tarka kosborral (Orchis tridentatat) is összefutottunk. Ezzel a növénykével az egész túra során csak itt találkoztunk és ahogy néztük itt is csak azzal a 6-7, szinte teljesen egymás mellé nôtt példánnyal.

Itt fordultunk aztán vissza, és mentünk vissza a tóhoz, ahonnan a Hármas-hegyre mentünk. Itt az olasz mügé csapatokkal elszívtunk egy cigit:), na meg lefotóztuk ôket. Itt is találtunk bazsarózsákat, na meg tavaszi görvélyfüvet (Scrophularia vernalis). Hát bevallom én még ilyen büdös növényt életemben nem láttam azaz szagoltam! Mint az oroszlánház télen belül, szinte tömény ammóniaszag.

Ezután még két helyen álltunk meg, megpróbûáltuk megkeresni a kispárlófüvet, de nem találtuk meg, helyette azonban megtaláltuk a sápadt kosborokat (orchis pallens). És rengeteg medvehagymát. Sôt olyan érzésünk volt hogy az intenzíven terjedô medvehagyma, a pallenseket eléggé veszélyezteti. Fotózás után már csak egy megálló maradt hátra, mégpedig a Misinán, ahol a Mecseki zergevirágot (Doronicum orientale) muitatta meg nekünk Papinho, innen lefelé belefutottunk egy mindhármunk számára érdekes és ismeretlenhüvelyesbe. Olyan tavaszi lednekes volt, de valahogy nem akartuk elfogadni. Túl sok virága volt, úgyhogy elô a határozót és pár perc után barátságot kötöttünk a tarka lednekkel (Lathryus venetus).

Ezután pedig jöttünk haza. Nagyon jó volt, hogy Papinho szinte minden növényt ismert, így a határozókönyv igencsak ritkán keróült elô és így nagyobb területet tudtunk bejárni. Remek kis túra volt!

Hát, ehhez a részletes leíráshoz nem nagyon lehetne mit hozzátenni. Itt van néhány kép, nem igazán botanászi gondossággal készültek, de majd Papinho és hakansukur kiegészítik a hiányzó részletekkel.

(Nem minden képen van növény

Látod, látod velünk kellett volna jönnöd:)