Az Év vadvirága honlapon meghirdetett szavazás 2014-es nyertese a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) lett.
A korábbi évekhez hasonlóan, az idei nyertes is egy olyan látványos, védett faj, amivel szerencsére még viszonylag sok helyen találkozhatunk az országban, ám igen fontos felhívni a figyelmet a fajt veszélyeztető tényezőkre annak érdekében, hogy állományai továbbra is fennmaradjanak.
A szibériai nőszirom a gyöktörzses (rizómás) évelő íriszek közé tartozik. Levelei keskenyek, szálasak, többnyire max. 1 cm szélesek, vegetatív állapotban ezért laikus számára nem mindig könnyű feladat megtalálni és felismerni a fajt. Virágzáskor (május-június) azonban már messziről is könnyen észrevehető, hiszen a kecses virágzati szárak általában jóval a levelek fölé magasodnak (kb. 0,5-1 m magasak) és a kiterjedt sarjtelepek rengeteg virággal kápráztatják el a látogatókat. Egy-egy virágzati száron rendszerint 2-4 virágot hoz, a virágok ibolyáskékek (nagyon ritkán fehérek, lilák, vagy világoskékek), a hosszan lelógó külső lepelcimpák pedig fehéres-sárgás alapon sötét erezettel díszítettek. (A többi íriszhez hasonlóan régóta kedvelt a kertészek körében is, így számos, a vadon élőktől eltérő virágszínű kertészeti fajtája is létezik.)
Termése jellegzetes, tompa csúcsú tok, ami igen sokáig megmarad a száraz kórókon, így nagyban segítheti a növény felismerését a virágzási időszak után is. (A hozzá némileg hasonló fátyolos nőszirom (Iris spuria) tokja csőrös!)
A szibériai nőszirom rendszerint az időszakosan kiszáradó láp- ill. mocsárrétek, nedves kaszálók jellegzetes faja, élőhelyeit elsősorban a teljes kiszáradás, ill. a becserjésedés veszélyezteti, emellett az összes többi látványos vadvirághoz hasonlóan sajnos gyakran gyűjtők áldozatul is esik.
Linkek: http://lengyel-attila.blogspot.hu/2014/01/az-ev-vadviraga-2014-ben-sziberiai.html; http://molnar-v-attila.blogspot.hu/2014/01/az-ev-vadviraga-2014-ben.html
Illusztrációk:
1. Friedrich Oltmanns: Pflanzenleben des Schwarzwaldes (1927); 2. J. G. Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796), 3. Hippolyte Coste: Flora edscriptive et illustrée de la France (1901-1906), 4. Redouté, P.J., Les Liliacées, vol. 4 (1805-1816)