Karácsony szent ünnepe alatt sajnos, bekrepált a derekam. Azt vettem észre, hogy a séta használ neki, úgyhogy fogtam magam, és nem fogjátok kitalálni, de elmentem az egyik könnyű vértesi terepemre. Itt futottam bele egy kérdéses berkenyébe, és egy fura, fán növő narancssárga gombába, amit annak idején föl is tettem a fórumra. A határozás Disznófülgombától érkezett, a nagyon ritka narancssárga laskagomba volt a megfejtés. Disznófülgomba azt is hozzátette, hogy olyan ritka, hogy még ő sem látott ilyet élőben - botanászra lefordítva kb. korallgyökér kategória lehet. Nosza, több se kellett, megszerveztük a laskaleső túrát, amire Pereszkét is elhívtuk. (Amúgy Disznófülgomba elcsalása egy gombásztúrára régi tervünk volt.) Csatlakozott volna még egy gombász kolléga, Heyderia, de ő sajnos az utolsó pillanatban megbetegedett.

A túrát vasárnap ejtettük meg. Nem volt igazán kedvező az időjáráselőrejelzés, de reméltük, hogy a hóesés addig még vár, amíg a gombát le nem fényképezzük. Továbbá tervbevettem a kérdéses berkenye újbóli felkeresését, és persze számítottunk rá, hogy sok szép, kis vacak téli gombát fogunk tanulni Disznófülgombától. Így is lett.

A berkenyét könnyen megtaláltuk, sikerült beazonosítani, hogy melyik fához tartozik a letört berkenyegally, amiről a leveleket gyűjtöttem. Szép, pikkelyes kéreg borította, ami egyértelműen eldöntötte a vitát, Sorbus domestica, vagyis az év fája előtt tiszteleghettünk.

A berkenye a hegy árnyékos, meredek oldalában nőtt. A kidőlt fákon már itt is megjelentek a gombák, téli fülőke, fényes likacsosgomba, kígyógomba. A platón egy melegkedvelő molyhos tölgyes nőtt, virágos kőrissel - kis túlzással a barkóca volt a harmadik állományalkotó fafaj. Ez az erdőrészlet szerencsére régen nem esett át ún. tisztításon, tele volt kidőlt, leszakadt, korhadt fákkal-ágakkal. Disznófülgomba elmondta, hogy külön érdeklik a tömlősgombák, többek között azért, mert ezeknek nincs szezonjuk, egész évben megtalálhatók. Megmutatta, hogy egy-egy korhadt ágat érdemes föl-fölemelni, mert az ág alsó, nedves részén várhatók elsősorban a gombák. Azt is elmondta, hogy a faanyag lebomlása során egymást váltják a gombák, mindegyik fázisban más-más fajok telepednek meg. A narancssárga laska az utolsó lebontási fázishoz tartozik. Arra gondoltam, hogy talán részben azért ritka, mert egyre kevesebb az erdőben a nagy, lebomlás vége felé járó fatörzs.

A magyar mikológia helyzetét is megbeszéltük. Mint kiderült, egyre kevesebb a mikológus, és azok is egyre több időt töltenek pályázatírással, és egyre kevesebbet terepi munkával. Így nincsenek igazán friss elterjedési adatok - lehet, hogy a narancssárga laska is gyakoribb, mint gondoljuk, de csak bükki és burok-völgyi adat van róla. (Mintha ilyesmit hallanék a botanikusoktól is.)

Gondoltam rá, hogy úgy vezetem a társakat, hogy a laskához csak a végén érjünk oda, de aggódtam az időjárás miatt, úgyhogy végül viszonylag egyenest a tetthelyre mentünk. Jó állapotban voltak még mindig, és jó sűrű telep volt. Alaposan körbefényképeztük mindhárman. Utána szóba került, hogy átmegyünk Solorina előző heti mohás helyére, de nem volt annyira hívogató az időjárás. Végül kisétáltunk a hegy déli peremére egy kis kilátásért. Kicsit megnéztük a plató rétjeit is. Tavasszal rengeteg nőszirom, tarka- és agárkosbor nő erre, de amúgy elég száraz, úgyhogy se mohát, se gombát nem vártunk. Kellemesen csalódtunk, Disznófülgomba mutatott egy ritka, mohalakó gombácskát (Arrhenia sp.? - megerősítésre vár), láttunk nagyon klassz zúzmókat, és a túrásokban még májmohát (Ricciát) is találtunk. Ekkorra azonban már nemcsak hogy kellemetlenné vált az idő, hanem elkezdett havazni is, úgyhogy a túrazáró értekezletet a csákvári Csuta cukrászdába helyeztük át, ami kitűnő színhely a hasonló hivatalos elfoglaltságokhoz.