1. nap
Miután Brentával eddig mindketten csak hallottunk a mediterrán flóra szépségeiről, elhatároztuk hogy a május 1-i négynapos pihenő alatt saját szemünkkel is meggyőződünk a hallottakról. Ennek megfelelően a hajnali kakasszóra ébredve (mobil volt szegényke, Gödöllőn már nem sok kakas lézeng) és legott elindulva, a déli harangszó előtt már megláttuk a tengert. Út közben végig a domboldalakat fürkésztük, hogy elég zöldek-e, tartva attól hogy szárazság esetén az orchik a hűvös földben maradtak. Aztán Pula felé közeledve már harsogóan zöld lett a táj és az országos főutunk padkájában is feltűntek az első agárkosborok.

Város széli szállásunk elfoglalása után toronyiránt elindultunk a pár száz méterre lévő tengerpartra és legnagyobb meglepetésünkre még a szélső házak kutyáinak ugatása sem halkult el, máris élénk piros növénykék bújtak elő a ligetes területen virító fűből. Orchis papilionacea-k voltak és bármerre mentünk, mindenütt ott integettek felénk. Pedig csak másnap akartuk keresni őket, most csak a tengerpart volt a cél. Aztán utunkat állta egy felhagyott és lassan beerdősülő szeméttelep, amit hiába próbáltunk megkerülni, folyton elzárta ösvényünket, elállva a tengerhez vezető utunkat. Kárpótlásul viszont belebotlottunk két különböző bangóba is, az O. bertolonii-ba és az O. incubacea-ba. Ezek mellett még gyakran előkerült a tarka ill. az agárkosbor is.

Végül csak kikerültünk a szeméttelep vonzáskörzetéből és egy aszfalt út mentén visszaindultunk a városba. Már épp ideje volt, mivel a lányok (asszonyok) kezdtek reklamálni, hogy szép-szép ez a szeméttelep, de azért a tengert is megnézhetnénk már. Pedig elsőrendű hely volt, ennyi orchit ritkán látni együtt. Aztán éppen a város előtt az út padkájában Brenta egy szép csoport O. Zinsmeisteri-t fedezett fel, ami után végképp elnyelt bennünket a város az ókori romjaival, régi házaival együtt. Az út mellett gyakori volt még a magas borsó és az Erica arborea, mely utóbbit a régi helyiek még seprű kötésre használták.

A városból hazafelé sétálva a lemenő nap fényeinél akadt meg a szemünk a forgalmas út menti járda nyírt füvében virító bangókon. Az O. tommasinii fajt üdvözöltük bennük és láthatóan nem zavarta őket a folyamatos gépkocsi forgalom. Sőt két nappal később még rajtuk parkoló gépkocsit is megfigyeltünk.

2. nap
Mai tervünk a Kamenjak félsziget volt, mely természetvédelmi terület és úgy reklámozzák, mint az orchideák hazája. Az 5-6 kilométer hosszú és 1-2 kilométer széles félsziget tényleg nem okozott csalódást nekünk. Reggeltő estig folyamatosan űztük az orcideákat, kis szünetekkel, amikor is a sziklás tengerparton próbáltunk új erőt gyűjteni az egyre fokozódó hőségben. Itt láttunk először Serapias-t, méghozzá a lingua-t, mely meglepően kicsi volt és helyenként szinte lépni sem lehetet tőle. Gyakori volt ezen kívül még az O. papilionacea, O. bombyliflora, O. bertolonii és az O. incubacea.

Már a parkoló autónk közvetlen körzetében vagy 3-4 orchideát fedeztünk fel. Amúgy bármerre néztünk, mindenütt hajlongó, gyűjtögető embereket láttunk. Először még rosszra gondoltunk, de aztán kiderült, hogy egyedül a spárga gyűjtése engedélyezett a növények közül, amit a helyiek aztán gyakoroltak is szorgalmasan. Miután egyik keresendő növénykénket, az O. anthropophora-t sehogy sem sikerült megtalálnunk, egy arra járó és egy köteg spárgát a markában szorongató parkőrt kérdeztem meg. Nem hallot virágunkról, még a határozóban mutatott képre is csak azt válaszolta, hogy ilyen itt nem lakik, ő még sosem látta, viszont lelkesen mutogatta hogy merre jók az esélyeink egy kis spárga gyűjtéséhez.

Aztán vagy másfél órát keresgettük még az anthropophorát a kétméteres rozmaring bokrok között, és mikor már lemondtunk róla végre a szemünk elé került. Még eléggé a virágzása elején tartott, egy héttel korábban biztosan nem találtuk volna meg. Estefelé aztán ismét visszamentünk a városba, ahol a tegnap még nem látott római kori építmények felkeresésével töltöttük az estét. A fellegvár kövei között is folyton bangót kerestünk, de ott aztán nem találtunk, valószínűleg azért mert az nem a római időkből, hanem későbbről származott.

3. nap
A hölgyeket kímélendő mára városnézést terveztünk be, mely célból a közeli Rovinjba utaztunk. Út közben véletlenszerűen megálltunk egy tengerparton, ahol először az erdei növényzetet derítettük fel, majd megnyugodva vettük tudomásul, hogy az első füves domboldalon két féle bangó is előkerült. Az első napon azt találtam mondani, hogy annyi itt a bangó, mint nálunk a pitypang, de most már be kellett látnom a tévedésemet. A bangóból több van.

A tengerparti útról eljőve aztán elvétettük az utunkat és egy makadám úton közelítettük meg a helyi aszfaltozott főutat, melynek a végén majomkosborok és O fuciflora-k integettek felénk a padkáról. A város szép volt, szigetre épült öreg házaival és a tetején lévő templomával, de azért délután mág elsétáltunk a kikötő túloldalán lévő nevezetes parkba.

4. nap
Mai tervünk a hazautazás volt egy kis megállásssal. A lányok már tegnap este csendben egy szabotázs akciót terveztek, miután megtudták, hogy egy kopár hegyoldalon több száz méter szintet kell felfelé gyalogolni az áhított növények elérése érdekében. Először még csillapítottuk a kedélyeket, de miután az egyre erősödő kánikulában eltévesztettük az utat, határozottan nemmel feleltek a másdik próbálkozásra. Így végül lennt maradtak egy kis faluban, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az alattunk mélyen elterülő tengerre és a távoli Cres szigetre. Meglepően eldugottak ezek a kis települések, melyek mindössze 5-10 házból állnak és csak egy vékony, alíg kocsi szélességű úton lehet megközelíteni őket. Gyanúsan kinéző lakói viszont kedvesen adtak útbaigazítást részünkre, még a virágunkról is tudták hogy hol nő.

Szóval felfelé már csak ketten indultunk el és meglepően rövid idő múlva sárga színű kosborra bunkantunk. O. pauciflora nevezetűre. Két-három méterenként virított egy-egy a sziklás, szinte járhatatlan hegyoldalban. Feljebb aztán előkerültek a Fritillaria-k is melyekről utólag derült ki hogy nem a kesresett orientalis, hanem a szintén itt élő messanesis. Ez utóbbiakkal is szinte lépésenként lehetett találkozni. Végül hazafelé még Opatija előtt megálltunk a tengerparton, ahol a hideg víz ellenére fürdőzéssel zártuk emlékezetes botanikai kirándulásunkat.

Nagyon jó! Ha nem volt túlságosan nomád a dolog (értsd: autóban alvás, csak hideg élelem, ilyenek), és nem váltatok teljesen orchizombivá, akkor jövőre vagy azután esetleg szervezhetnénk egy közös utat. Rengeteg lehetséges úticél van!

Hölgyekkel voltunk, így nem aludhattunk akárhol. A helyszínen mondták vissza előre lefoglalt és részben kifizetett szállásunkat, így kárpótlásul helyette egy úszómedencés nagyon szép apartmant kaptunk. Az igaz hogy a medencét csak nézegettük a víz hőfoka miatt. Valószínűleg a kárpótlás része volt az is hogy a háztól 150m-re már elkezdődött az orchideák birodalma.

Ha ismét arrafelé vennétek az irányt, szívesen csatlakoznék. Ismerem a vidéket, beszélem a nyelvet is :)

Idén már biztos nem megyünk újra, a jövő év pedig még igen messze van. Addig még itthon is sok szép virág fog nyílni.

És két kép a fényképek helyszínéről. A Kamenjak félsziget, valamint Pula városában háttérben a gépkocsikkal.

Irigylésreméltó túra lehetett! A beszámoló és a képek ... szóval tetőtől talpig besárgultam.