Üdv!

Attól tartok inkább a P. coerulea a tévedés, a hivatalos neve Passiflora caerulea volt és maradt is, ami egyébként "kék színűt" (=caeruleus) jelent...

(P.S.: hm, direkt választottál e-mailcímet felhasználónévnek vagy véletlenül? Mert kicsit fura...)

Igen, vannak coerulea-ra keresztelt (vagy esetleg tévesen írva publikált) fajok is, azokat úgy kell szeretni... de a Passiflora caerulea-t speciel én még soha semmilyen forrásban nem láttam P. coerulea-ként írva, mindenhol P. caerulea-ként szerepel, (beleértve az előbb általam belinkelt IPNI-n alapuló ThePlantList-et is) Te hol láttad másként?

(P.S.: egyes esetekben persze változhat is, pl. a Lithospermum purpureo-coeruleum-ból is Buglossoides purpurocaerulea lett, de a Passiflora caerulea-val nem történt semmi ilyesmi...)

A leírás tényleg szenzációs!

Bár a történetet talán nem árt kiegészíteni ezzel a kevésbé ismert részlettel:

"Az 1560-as évek közepén, 20 évvel azután, hogy Pizzaro brutális eszközökkel leverte az inkák utolsó lázadását és erőszakkal megkeresztelte őket, a sevillai Nicholas Monardes doktor bűntudattól vezérelve valami isteni jelet keresett az Andokban, amely szentesíthetné a spanyol leigázók tetteit. Egy virágos kúszónövényre lelt... Monardes adta a növénynek a golgotavirág nevet."

Gondolom nem kevés erőfeszítéssel sikerült neki ráhúzni a növényre ezt a kifacsart szimbolikát és ez persze el is terjedt a fanatikus keresztény hívők világában ( "Elsőként 1633-ban bukkan föl a flos passionis kifejezés Giovanni Battista Ferrari művében. A szenvedés virága néven írta le a sienai jezsuita, jelképként fogva föl a növény szerkezetét." )...

Előttük évezredeken keresztül az inkák nyilván nem pont így látták kedves növényüket... ("Az Andok indiánjai frissítő teát főztek a golgotavirágból. A kellemes ital, valamint a keresztény szimbolizmussal átszőtt előtörténet a növényt Európában is egy csapásra népszerűvé tette, ahol nyugtatónak és fájdalomcsillapítónak használták.")

Az idézetek forrása: Rácz János: Növénynevek enciklopédiája (Egyébként most néztem, hogy ebben is P. coerulea... bár megjegyzem ez is inkább amolyan néprajzos irodalom, nem kifejezetten botanikai...)

(Egyébként hitelesség szempontjából nem árt figyelni az auktor neveket is! Az említett - egyébként remek - néprajzos könyvben például nem szerepel auktor a Passiflora coerulea után, ami annyit tesz, hogy nem teljes / nem biztos hogy hiteles a név, hiszen a leírója nélkül nem tekinthető annak...
A The Plant List-ben ellenben ott az auktor is, Passiflora caerulea L., tehát visszakereshető, hogy ezt a nevet mikor adta Linné bácsi ennek a fajnak... tehát ha van auktor név, akkor tudjuk, hogy ki és mikor "fedezte fel", írta le, publikálta (először) ezt a fajt az adott néven.)