Az "Év fája" megtisztelő címet 2012-ben a zselnicemeggy (Padus avium Mill.) kapta...

Illusztrációk:
1. Walter Hood Fitch: Illustrations of the British Flora (1924); 2. Jan Kops et al.: Flora Batava (1807); Johann Georg Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796); 4. - (1842); 5. G. C. Oeder: Flora Danica (1761-1883); 6. C. A. M. Lindman: Bilder ur Nordens Flora (1917-1926); 7. O. W. Thomé: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweitz (1885)

Az OEE sajtóközleménye a zselnicemeggyről:

A hazai erdők egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját, a zselnicemeggyet választotta 2012-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Az egész Európában elterjedt fafaj termését a kőkorszaki ember fogyasztotta, napjainkban az erdők élővilágának változatosságát növelő szerepe és esztétikai értéke jelentős. A szakmai javaslatok alapján immár 17. alkalommal megválasztott év fájának az adott évben nagyobb figyelmet szentel az erdészeti szakma és kutatás, bemutatása az erdei iskola programok és az erdészeti ismeretterjesztés kiemelt témája. 2012-ben az Országos Erdészeti Egyesület közreműködik az európai kezdeményezésre hazánkban az Ökotárs Alapítvány által meghonosított év fája verseny lebonyolításában is.

Akár már április elején, a lombfakadással egyidőben virágzik a zselnicemeggy (Padus avium), mely 2012-ben az év fája címet viseli. Az Országos Erdészeti Egyesület által az idei évre a figyelem középpontjába emelt fafaj magyar neve a szláv eredetű zöld (zelena) szóból vezethető le, ami szintén a korai lombfakadásra utal. Erősen illatos, 15-20 fehér virágból álló fürtös virágzata a mészkerülő erdők patak- és folyómenti részeinek dísze. A magyar nyelv ismeri még májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggyként és kutyacseresznyeként.

A zselnicemeggy hatalmas elterjedési területtel bír, Eurázsia java részét felöleli. Európában a Skandináv-félsziget északi csücskéig is eljut, délen viszont az Ibériai-, Appennin- és Balkán-félszigeten felszakadozottá válik areája. Nyugat-keleti irányban Nagy-Britanniától egészen az Amur-vidékig, Kamcsatkáig és Japán északi részéig nyúlik, érdekes módon Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben is megjelenik, s itt éri el legmagasabb előfordulását 2200 m tengerszint feletti magasságon. Közeli rokonai Koreában és Észak-Amerikában élnek, ez utóbbiak közé tartozik a hazánkban idegenhonos fajként terjedő kései meggy (Padus serotina).

8-18 m magas fafaj, de kedvezőtlen termőhelyeken csak cserjeméretű marad. Feketésszürke kérge egyébként gyógyászati jelentőségű (Cortex Pruni Padi), amelynek hatóanyaga vizelethajtó, izzasztó hatású, s köszvény, reuma és szifilisz ellen is használták. Különösen a skandináv országokban kérgéből színanyagokat vontak ki, s különböző vegyi anyagok hozzáadásával szürke, narancssárga vagy sötétbarna gyapjúfestékeket nyertek.

Borsó nagyságú, fényes fekete lédús termései keserédesek, július végén érnek. Bár kevésbé élvezhetőek, régészeti bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a kő- és bronzkorban fogyasztották azokat. Ázsiai népek gyümölcslé és vegyes gyümölcsíz készítésére ma is alkalmazzák. Fateste sárgás- vagy vörösesfehér, közepe – az ún. gesztje – zöldesen sávozott. A faanyag meglehetősen rugalmas, könnyen hasítható, jól polírozható és esztergályozható. Nincs akkora jelentősége a faiparban, mint a közönséges cseresznyének, de a belsőépítészetben és csónakgyártásnál gyakran találkozunk érdekes faanyagával.

Termőhelyi igényei közül ki kell emelni a fagyokkal szembeni ellenállóképességét, a hidegtűrését, valamint a magas vízigényét. Ezeken kívül tipikus mészkerülő faj, mindig mészmentes termőhelyi viszonyok között jelenik meg. Szereti a humuszban és tápanyagokban gazdag talajokat, lombos fafajaink közül lombalma az egyik leggyorsabban lebomló, nagymennyiségű kalciumot juttat vissza a talajba, ezáltal termőhelyét is javítja. Termőhelyi igényének megfelelően hazánkban a síkvidékeken elsősorban az ártereken jelenik meg, ahol jól elviseli a nagyobb termetű fafajok árnyalását. Ezen kívül ott van a láperdőkben is, ebből következően mind a mozgó, mind a pangó vizet jól tolerálja. A hegy- és dombvidékeken a patakok mentén találjuk, miként a láperdőkben, itt is a mézgás éger (Alnus glutinosa) jellemző kísérő fafaja.

A zselnicemeggy egyéb népi elnevezései a zseniális népi növényneveket tartalmazó "Magyarország virágos növényei" c. könyvben (Hoffmann-Wagner, 1903.)

Prunus Padus L. – (Csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 1. k. Fa. 3–10 m. A levelek nyelén két mirigy van; lemezük hosszúkás kerülékes, kihegyezett. Fehér, nem nagy virágai hosszúnyelű, csüngő fürtökben fejlődnek; illatosak. Bogyószerű gyümölcse fekete; kellemetlen ízű. Tenyészik szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén, főleg erdős völgyekben. Kedvelt kerti növény.

Képek a fórum Képgalériájában: Padus avium