No elsőként erről kérném ki a véleményeteket. Az egyik hivatalos orrvadász-vadász (anti-poacher, vadőr) mutatta nekem, hogy ebből a termésből, meg méz keverékéből készítik a madárfogáshoz az enyvet. Talán valami Syrian plum-tree, de jól jönne egy latin és netán egy magyar név is.

Ja és egy kép a ciprusi karácsonyfáról...

Remek, nagyon szépen köszönöm!

Többnyire valamilyen detergenset spricceltünk az odaragadt részekre, amitől már könnyebben elvált a ragacs a tollazattól, de persze így is akadt jó pár egyed, melyek többnyire a lépről való szabadulási próbálkozások közepette búcsút mondtak pár evezőtollnak, vagy akár a teljes farok/kormánytollazatnak... A nagyon ragacsos, kimerült madarakat hazaszállítottuk, lemostuk, megitattuk majd pár órás sötét zárkás (kalitkás) száradás, relaxáltató, regeneráltató pihenő után szabadon engedtük őket. Szinte mind sikeresen elrepült, de sajna akadt 1-2 meghúzódott szárnyú illetve lábú egyed is, melyeket erős kétségek között kellett elengednünk. Sajna állatorvosi ellátásra nem voltunk berendezkedve, de aki próbált már vad madarat repatriálni, az tudhatja, hogy nem egy egyszerű vállalkozás.

Mindezek ellenére hallottam olyan véleményt tapasztalt kollégától, hogy bár a madarak jó része látszólag sikeresen elrepül, de a sokk és a kimerültség tuti végez velük.... Ezzel aligha értek egyet, de a munka lényegi szempontjából ez nem is annyira kulcskérdés, ugyanis sokkal fontosabb dolog, a madárfogó eszközök (lépek, hálók, csalogató hangeszközök, stb.) begyűjtése, elpusztítása, valamint lehetőség esetén ezen illegális madárfogók tettenérése, bíróság elé állítása. Ezzel számolva azért már nyugodtan elmondhatjuk a ténylegesen megmentett/repatriált pár száz madár mellett több ezret/tízezret sikerült megóvnunk az idei őszi vonulási idényben.

Természetesen legfontosabb dolog lenne a madarakat illegálisan szervírozó éttermek lebuktatása, bezáratása, mellyel a mi kis szervezetünk nem tud foglalkozni, de a helyi állami szervek sem igazán hajlandóak nekiállni..., ide-oda passzolgatják a felelősséget, csak kóstolgatják a témát, de ténylegesen nem sokat tesznek.... A probléma nagyságát, tradicionális jellegét figyelembe véve, valamint az érintett éttermek, vendégek és otthoni madárfogyasztók számát, maffia hálózatba tömörülését tekintve ez a probléma még el fog tartani egy ideig, s közben évről évre milliós nagyságrendben pusztulnak a madarak, hogy ínyencfalatként végezzék. És még mielőtt bárkiben kétségek merülnének fel, ez nem egy éhező szegény ország, és a madarak itt messze nem az alapvető élelemforrást jelentik, hanem aranyáron mért, "adómentes" luxus élvezeti cikkek, melyet a természetből egy nem fenntartható, nem szelektív módon szereznek be a ciprusiak!

(Akit bővebben érdekel a téma, az többek között itt és itt tájékozódhat, de én is tervezem egy cikk írását a Madártávlatba, amit igény esetén magánban szívesen elküldök bárkinek majd, ha kész lesz.)

Hmm, ez érdekes meglátás. Azt még nem hallottam, hogy a hálós befogás (gyűrűzés/ gyűrűző bemutató) halálos ellensége lenne a madaraknak.

Az általad kiragadott mondat, a lépvesszős befogásra vonatkozott. Ez sokkal durvább módszer, ahol nem szempont a madár épségének megőrzése (hisz úgy is kaja lesz belőle). Reá szállva a lépre a madár egyből hozzáragad ahhoz, és általában fejjel lefele lógva össze-vissza vergődik, sok tolla kihullik, és mindez a tűző napon 1-2 óra alatt végezhet is a madárral....

Ehhez képest a tudományos és/vagy nevelési szándékú függönyhálós befogás legelső szempontja a madár épsége, hisz a gyűrűzésnek eredménye akkor van, ha a madár gyűrűvel a lábán valahol, valamikor ismét megkerül. Nem mondom, hogy a madarakat boldogsággal tölti el ez a pár perces procedúra, de hogy jelentősen veszélyeztetné az épségüket, azt aktív gyűrűzőként cáfolhatom. A bemutató gyűrűzések során egy-egy vadmadár testközelből való megszemlélése, vagy éppen szabadon engedése maradandó élményeket okoz az emberek (nem csak gyerekek) számára, és könnyen megfertőzi az embert a természeti iránti szeretettel. Ez a lényege! Bár a madarak számára valóban nem élmény, hogy kézbe veszik őket, de az még kevésbé, ha a természettel kevésbé törődő embertársaink kipusztítják őket és élőhelyüket.

Próbáltál már megnyerni egy beavatatlan embert a természetnek a növényekkel?

Nos, tőlem nem kell népharagtól tartanod, és érdekel a véleményed. Tudom, hogy a gyűrűzés sokakban nemtetszést vált ki, de a sikeres fajvédelmi programok elengedhetetlen feltétele, hogy tudjuk merre töltik a telet vonuló madaraink, ismernünk kell szokásaikat, stb... Szép lenne, egy élet tisztelő társadalomban élni, harmóniában a természettel, de mire ezt megvalósítod, addigra a fajok jelentős része kipusztul. Na és akkor mi van? Majd lesznek újabbak, az egyed fontosabb, mint a faj, a természetes egyensúly úgy is helyre áll majd előbb-utóbb... Ahan, igazad van. Te tudnál karba tett kézzel ülni, ha épp a kedvenc fajod utolsó egyedeit látnád kipusztulni?

(Beavatott alatt annyit értettem, hogy fel van nyitva a szeme és az értelme a természetre. Te is ilyen vagy.)