Pilisszentlászlóhoz közel az egyik kedvenc utamat jártam végig. A fák között kellemes volt az idő, és ami a fényképezés szempontjából fontos, szellő sem rezdült. Így a lombok alatt, árnyékos helyen is meg tudtam csinálni, amit akartam. (Olyan is volt, fogy fél másodperceket exponáltam, pl. a tisztesfűnél.)

Nyílik a földiszeder, valószínűleg több alfaja is, némelyiknek egészen fehér volt a virága. A bársonyos kakukkszegfű szépen virít. Több meglepetés is ért, most találkoztam először a sárga gyűszűvirággal, az erdei tisztesfűvel és teljes izgalomba jöttem, amikor egy ritkás részen messziről megláttam a turbánliliomot. Naná, hogy nem számított a hónaljig érő magas növényzet, megközelítettem.
( Míg kint voltam, többször leápoltam magam kullancsriasztóval, a világos ingemen mégis megláttam egy dögöt mászni a mellemen. Haza szerencsére nem hoztam egyet sem.)
A terebélyes harangvirágról a szélcsend ellenére sem volt egyszerű közelit készítenem, őkelme a vékony szárán így is imbolygott.
Ha elfogadható idő lesz, vissza kell mennem pár nap múlva, hogy kiderítsem, milyen liliomféle(?) készülődik ebből, a legvégén fényképezett bimbóból.

Na, csak összekeveredtek a képek, nézzétek el nekem, hogy nem töltögetem újra!