Egy megszokott tekergő utamra indultam Pilisborosjenőről a végre tavasziasra forduló időben. Pár lépésre a Teve-szikláktól töményen mellbevágott a digitális barbárság újabb megnyilvánulása.
A sziklák felső permén virágszőnyeg: a hegyi ternye sárgállik. A tölgyesben már itt is nyílik az illatos és a fehér ibolya. Egy kisebb tisztáson a lilás régi tőlevelek között már megindult az új hajtás, vajon mi lehet ez? A bársonyos tüdőfű bimbós és nyíló változatban is megjelent.
Feljebb, a dolomit sziklák között a Nagy-kevélyi kőfülke mellett a morzsalékos meredélyen, majd később a felette, a sziklák hasadékában is nyújtózik a fény felé a közönséges dercevirág. Vállaltam némi kockázatot, amikor vállamon a fotóstáskával, kezemben az állvánnyal a kőfülke mellett felmásztam a sziklák tetejére, de megérte. Az erdő ugyan kopasz még, de azért szép innen a kilátás. Itt fenn találtam még kövér daravirágot is.
Jó kis séta volt, csak azokat a monitorokat tudnám feledni.
(A feltöltés után látom, hogy a képek sorrendjét a xobor jól összekeverte.)

Köszönöm!