Városok:

Kanári-szigetek nem a városairól híres, de kedves kis településeiken már javában virágoztak a növények. Lapos tetejű, fehérre meszelt házait, utcáit felvidította egy-egy színes fa vagy virág. A szigetek híres fájával, a sárkányfával is lépten-nyomon lehetett találkozni. Az elmúlt időszakokban szinte kipusztított fát ma már előszeretettel ültetik városi parkokba, utak, vagy éppen az autópálya szegélyére. A Madeirahoz tartozó, Porto Santo szigetére is megkezdték a visszatelepítését, ahonnan sikerült teljesen kipusztítani, annak ellenére, hogy annak idején jóformán egybefüggő sárkányfa erdő borította a sziget sziklás felszínét.

1. Az itthonról is jól ismert cikász pálmát (Cycas revoluta) előszeretettel ültették egybe a mikulásvirággal (Euphorbia pulcherrima).
2. Városi erkély Teror városából.
3. Talán a Chorisia speciosa (hernyóselyemfa) lehetett ez a parkban látott tüskés jószág.
4. Kanári-szigetek nevezetessége, a sárkányfa (Dracena draco). Icod de los Vinos városában láttuk ezerévesnek mondott példányát is. Mivel nincsenek évgyűrűi, korát csak találgatni lehet.
5. A Filodendron is kiválóan érezte magát a „hideg” téli időjárásban.
6. A trópusi Afrikából származó Senna didymobotrya is javában virágzott már.
7. A Bougainvillea glabra lila színű felleveleit már messziről észre lehetett venni.
8. A virágait már csak közelebbről.
9. Tipikus, lapos tetős, fehérre meszelt házak Agaeteban.
10. És egy kép a város (Teror) belsejéből, gyarmati stílusú házaival és faerkélyeivel.

Gran Canaria, Agaete:

Kis kikötőváros, mely környékén látványosan zöld völgyek és vad tengerparti sziklafalak húzódtak. Itt találkoztam legnagyobb meglepetésemre egy bokor ág végén virágzó imolával (Cheirolophus arbutifolius), amely természetesen csak az imolák közeli rokona volt. Amúgy nagyon sok itthoni nemzetségnek található meg fás szárú faja a Kanári-szigeteken.

1. Az egész világon elterjedt közönséges fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) vastag leveleit gyakran összefirkálták.
2. Egy, a fás szárú bokorrá cseperedett kígyósziszek közül (Echium decaisnei).
3. Az endemikus Retema rhodorhizoides (menyasszonyi fátyolseprű) fa is javában bontogatta a virágait.
4. Mint ahogy a neve mutatja, a Salvia canariensis (Kanári-szigetek zsálya) is csak az itteni szigeteken tenyészik.
5. A Cheirolophus arbutifolius is egyike volt azon növényeknek, amelyek csak egy szigeten, a Gran Canarian fordulnak elő.
6. Egy levél nélküli kutyatej (Euphorbia aphylla)
7. A nagy tüskékkel megáldott Opuntia dillenii a fügekaktuszhoz hasonlóan, szintén több méter magasra meg tudott nőni.
8. A hegyoldalakon helyenként egyeduralkodók voltak a fás szárú kutyatejek és kígyósziszek.
9. Megfelelő nedvességgel rendelkező völgyben jól érezték magukat a már virágzó mandulafák.
10. Az északi partok hegyei gyakran vadul szakadtak be az óceánba.

Tenerife, Masca és környéke:

E kis településtől indul a szigetek leghíresebb szurdoka. Nagyjából három órai sétával jutottunk le az óceánhoz, a több száz méteres függőleges sziklafalak között. Az időnként előbújó patakocska kis tavakkal és vízesésekkel lágyította a komor sziklafalak látványát. Az óceán partjától aztán vissza kellett kapaszkodni, mivel a nagy hullámok miatt szüneteltették a kishajó járatokat. A terület felsőbb részeit már mindenütt a Kanári-szigetekre jellemző fás szárú és cserje méretű kutyatejek és kígyósziszek uralták. Szintén jellemzői voltak a tájnak az Aeonium-ok (kövirózsacserjék), melyek majd harminc fajának meghatározásával meg sem próbálkoztam, tekintve, hogy csak a következő hónapokban készültek virágozni.

1. Az Euphorbia atropurpurea élénk virágai gyakoriak voltak Masca környékén.
2. Az Aeoniumok (kövirózsacserje) bárhol, akár a háztetőkön is életteret tudtak találni.
3. A kanári pálmák (Phoenix canariensis) szintén endemikusak és szerte a szigeteken, sokfelé voltak láthatóak.
4. A Scilla haemorrhoidalis karcsú virága egy kövirózsacserje levelei között bújt meg.
5. A Mediterraniumból már megismert Adiantum capillus-veneris a kis patakok mentén gyakran előfordult.
6. A Pericallis nemzetséget sok endemikus faj képviseli a szigeteken. A Masca völgyben a Pericallis lanataval találkoztunk.
7. A híres Orchis canariensis. A virágzási idő szempontjából korai dátum miatt nem volt könnyű megtalálni. Két helyszínen is hiába keresgettem, míg a harmadik helyen, a Masca-nyereg alatt csak sikerült négy, a virágzás kezdetén lévő tövébe belebotlani.
8. A nyeregből a faluba vezető szűk szerpentinen buszok is közlekedtek. Az ilyen találkozások mindig tolatással végződtek.
9. A másik híresség, a Himantoglossum metlesicsianum. Nagy nehezen a közeli Santiago del Teide mellett került elő egy szem töve. Ez is csak a harmadik helyszínen mutatta meg a virágait, ráadásul azt is csak a délutáni keresgetésre velem tartó Lajos barátom találta meg. Még egy bő órát keresgettük az első találat után az alig járható köves terepen, de további példányok már nem kerültek a szemünk elé.
10. A legtöbb Euphorbia fa még nem nyílott.
11. A barnanyakú szirtifogoly (Alectoris barbara) a szurdok sziklái között lakott és rendszeresen megvámolta (kéregetéssel) az arra járó turistákat.
12. A Masca-völgy kicsiny patakja a Los Gigantes 600 méter magas függőleges sziklafalai között érte el az óceánt.

Tenerife, Pico del Teide:

Tenerife központi részét a 3700 méter magas vulkán uralja. Alatta, mintegy 200 km2-nyi területet a megszilárdult lávatörmelék borított, melynek csak az alsóbb részein merészkedtek elő virágzó növények ebben a korai időpontban. A maradék területeket a különböző színekben pompázó, erősen bakancspusztító érdes láva uralta.

1. Két napot kirándultunk a lávamezőkön, de csak ez az egy virágzó növény került a szemünk elé. Erysimum scoparium, mely szintén endemikus növény.
2. Az Echium wildpretii két méter fölé is megnövő elszáradt kórói. Talán a Kanári-szigetek legnevezetesebb és legszebb virága. Élénk piros virágai nyáron, vastagon borítják a magasba szökő növényt.
3. A lávamezőkön elsőként a Pinus canariensis (kanári fenyő) fák gyökerei tudnak áttörni. Tobozai jóval nagyobbak az itthoni társaikénál. Háttérben a Pico del Teide csúcsa magaslik.
4. Ahol a fenyőfák megvetették a lábukat, hamarosan megjelentek a kövirózsacserjék (Aeonium) is. Némelyik levélrózsa átmérője meghaladta a fél métert is.
5. Ez pont egy kisebb termetű volt.
6. Pár száz méterrel lejjebb találkoztunk az otthoni Szent-György-hegyről ismert csellingekkel (Notholaena marantae) is, melyek itt nem számítottak ritkaságnak.
7. Ahol cselling volt, ott a közelben biztosan lehetett találni endemikus Cheilanthes pulchellat is.
8. A Teide egyik nevezetes sziklája, kb. 20 méter magas.
9. A csúcs kráterében lévő fumarolák nyílásain folyamatosan fütyültek kifelé a különböző, büdös kéngázok. A szélükön „kénvirágok” rakódtak le, és bár hiába kerestem a határozókban, nem tudtam beazonosítani őket.
10. A magasabban fekvő lávaterületekről jól látható volt, ahogy délután, a passzát szél felhajtotta a felhőket a babérerdőkre.

Gran Canaria, Maspalomas homokdűnéi:

Gran Canaria déli csücskénél, Maspalomas városa és az Atlanti-óceán szorításában megmaradt egy 4 km2-es érintetlen terület, melynek egy részét csak a homokdűnék borították, míg más területein már megjelentek a homokot elborítani igyekvő fák, bokrok. A terület vízparti felén, az óceán nedves homokjában nyugdíjasok ezrei rótták napi séta adagjaikat, de a belső, homokosabb területekre szerencsére már kevesebben merészkedtek. A sívó homokban nagyon kevés virágzó növényt lehetett találni, de néhány azért csak akadt.

1. Launaea arborescens fészkes virágaival sokfelé találkoztunk az utunk során, de talán csak itt cseperedett két méternél magasabb bokorrá.
2. A dűnék mélyedéseiben helyenként egyeduralkodó volt a Cyperus laevigatus.
3. Az aranyfürthöz hasonló Schizogyne glaberrima szintén Kanári-szigeteki endemizmus.
4. A Juncus acutus csomói néhol két méternél is magasabbak voltak.
5. Heliotropium ramosissimum virágai. Ezek valamilyen érdekes módon nem tudtak fás szárúvá növekedni.
6. A Dél-Amerikai dohányfa, a Nicotiana glauca megtépázott ágai között is voltak virágok.
7. Egyes helyeken a növényzet már megkezdte a homok meghódítását.
8. Másutt még a homok volt az úr. A 10-20 méter magasságú dűnék igazi, szaharai életérzést adtak.

Tenerife, Anaga-hegység:

A szigetek északi területeit Babérerdők borítják, akár 2-3 méteresre is megnövő páfrányokkal, valamint ágakról, törzsekről lógó vastag mohapárnákkal. Az itthonról is ismerős Blechnum spicanton és Pteridium aquilinumon kívül, szinte az összes látott páfrány endemikus volt, vagy a Kanári-szigeteken, vagy a tágabb Makaronéziában. A folyamatosan fújó passzát szél délutánonként feltornyosítja a párafelhőket a szigetek északi oldalára, ami miatt ezek az erdők minden délután nedves ködfelhőben fürdenek. Botanikailag talán ez a legérdekesebb része a szigeteknek, a legtöbb virágzó növénnyel is itt lehetett találkozni. Az Anaga-hegység gerincén jól kiépített autóút található, ahonnan nagyon sok, kitűnően kiépített turistaút indult, a ködbe burkolódzó hegységbe.

1. Polypodium macaronesicum.
2. Dryopteris oligodonta levél lemezei néhol ember nagyságúra is megnőttek.
3. Asplenium onopteris.
4. Egy fás szárú csorbóka, a Sonchus congestus.
5. Az itteni babérerdők féltett ritkaságára, az Isoplexis canariensisre egy szobányi tisztáson akadtam rá. A határozó szerint áprilistól virágzik, de úgy, mint itthon, itt is sok növény jóval korábban bontja szirmait, mint az a könyvekben szerepel.
6. Az eukaliptusz fák mára az egész világon elterjedtek. Itt a védett területeken ezzel a módszerrel akadályozzák meg a tovább terjedésüket.
7. Davallia canariensis.
8. Ez a mediterrán madársóska mindenütt gyakori volt, de ezzel a telt virágú változatával most találkoztam először (Oxalis pes-caprae var. pleniflora)
9. A nyíltabb irtások megjelenő virága volt a Bidens pilosus.
10. Gurgolya megadta a helyét a Gennaria diphyllanak, de a jelzett parkoló mellet csak a hűlt helyét találtam. Az eltelt évek alatt a területet benövő babérerdő az árnyékával kiszorította ezt a kis orchideát. Később szerencsére sikerült belegyalogolni egy több ezres állományába.
11. Habenaria tridactylites is kanári endemizmus.
12. A későbbi napokban több helyen is találkoztam vele, de egyedül itt volt virágzásban, másutt már elvirágzott.
13. Szokatlan alakú páfrány, az Adiantum reniforme.
14. A Harangvirágfélék családjába tartozó Canarina canariensis szintén nevezetes virága a szigeteknek. 5-6 cm-es élénk virágai igazi díszei voltak az erdőnek. Érdekes módon csak itt és Közép-Afrika egy kis területén fordul elő. Tele volt a meddő hajtásaival az erdő, de virágot csak ott hozott, ahol a kidőlt fák utat engedtek a fénynek.
15. Egy másik érdekes formájú páfrány, az Asplenium hemionitis.
16. A fákat néhol vastagon borították a mohák, köszönhetően a naponta ismétlődő csapadéknak.
17. Páfrányokkal borított turistaút.
18. A legnagyobb páfrány a Woodwardia radicans volt, levelei gyakran meghaladták a két métert is.
19. Pericallis tussilaginis.
20. Kilátás a gerincen haladó út mellől.

Kanári-szigetek

Február elején csatlakoztam a Kanári-szigetekre túrázni induló barátaimhoz. Igaz, hogy a többieket elsősorban a szép táj és a kellemes tavaszi időjárás vonzotta, de azért minden érdekesebb növénynél megálltak egy kis időre és figyelmesen hallgatták rövid tájékoztatóimat. Általában az együtt töltött túrák végeztével, késő délutánonként indultam el kisebb botanikai kiruccanásaimra, amikor a napi kirándulások és látnivalók már a tarsolyunkban voltak.

Február eleje talán nem a legtökéletesebb időpont az utazáshoz, hiszen a virágzások csúcsa április-májusra tehető, ilyen idő tájt pedig még nagyon kevés növény virágzik, de a szigetek négy nevezetes orchideáját csak ekkor lehet egy időben felkeresni. Valamint nem utolsó sorban az itthoni erős mínuszokat fel lehetett cserélni az éjjel-nappali állandó 18-20 C fokra.

A következőekben kiemelve egy-egy nevezetesebb élőhelyet, inkább csak pillanatképeket igyekeztem leírni az itt eltöltött hat napról. Ha valamelyik növényt esetleg félre határoztam, úgy segítő észrevételeteket előre is köszönöm.

Kiváló képek, köszönjük. Mindent egyedül határoztál? Akkor nem elöször járhatsz ott.

Mindet egyedül kellett határoznom, miután Brenta sajnos nem tartott velem. Azért úgy könnyebb, amikor csak őt kérdezgetem. Itthon még sok növénynél ránéztem a Flóra di Canariasra. Amúgy most jártam erre először.

Remek kis út lehetett, tényleg tele lett a puttony. Írod, hogy a Barlia és az O. canariensis alig volt megtalálható. Már olvastam erről a neten, de ezek szerint igaz. Én 2003-ban voltam ott ugyanilyen időszakban és azóta is hálát adok a sorsnak, hogy abban az évben mindkét faj hihetetlen bő virágzást produkált. Én is ugyanazokon a helyeken láttam, mint te, de akkor az árbockosborból a Santiagoi temetőben mintegy 30 tő nyílt! Különben azóta megkerült szép állománya Gomera-n is. Na, az ezres Gennaria az meg nekünk nem jött be, épp, hogy tudtunk belőle fotózni.. De hát ilyen ez a műfaj. Örömmel nézegettem a fotókat is!

Én is csak erre tudtam gondolni, hogy nem a legjobb évben keresgettem őket. A Himantoglossumok itthon is elég rapszodikusan nyílnak, ott ahol az egyik évben száz tövet látni, egy másikban akár egyet sem.

A Gennariak egy teniszpálya nagyságú területen nyíltak, az egyik részen Habenariaval keveredve.

Igen, de szégyenszemre én is csak itthon vettem észre. Ott a helyszínen fel sem tűnt, annyira el voltam foglalva a Gennariakkal. A szép az lett volna, ha később nem látunk virágzó példányt és itthon szembesülök vele, hogy ott mentem el mellette.

Azt a ..... mennyi Gennaria - egy ilyen ritka fajból ennyi egy helyen... hát ezt irigylem. A babérerdőben volt? Azért milyen lehetett, amikor még az egész Mediterráneumban az volt az uralkodó. Mi meg most örülünk a macchiának, frigánának, meg a többi másodlagos származék vacaknak s az olajligetnek. Hát a természetpusztítás nem ma kezdődött.

Hát, ez már nem az igazi babérerdő volt. Viszont attól nem messze az erdő peremén, a közeli irtás elég fényt biztosított a Gennariak számára.

Ez tipikus fayal-brezal társulás. Erica arborea és Myrica faya alkotják. Kevesebb a csapadék, mint a babárerdöben.

Köszi szépen a kiegészítést. Az Erica arborea helyenként állományalkotó volt, de sajnos még virágzás előtti állapotban.