Carex stenophylla Wahlenb. - Keskenylevelű sás
Élőhely: Száraz, nyílt homoki és löszös sztyeprétek, sziklagyepek, szikes pusztákon és réteken, száraz gyepekben, töltéseken, legelőkön, száraz erdei tisztásokon, gyomtársulásokban is.
Elterjedése:Nálunk: K: gyakori (kivéve Zempléni-hg., Bükk, Börzsöny)
Dt: Sopron, Bakonyalja, É-Zala, Balaton-part, szórványos,
A: gyakori
Habitus: Lazán gyepes, tarackja 1 (-1,5) mm vékony, világos színű néha fényes, hajlékony.
Virágzat: IV-V. A virágzat fejecskeszerű, tömött füzér 0,5-1,5 (-3) x 0,5-1 (-2,5) cm, (3-) 5-6 (-10) kicsi füzérkéből áll, melyeknek csúcsán vannak a porzós virágok (néha a felső füzérke tisztán porzós, az alsó termős lehet). A termős pelyva rövidebb, akkora vagy hosszabb, mint a tömlő, széles tojásdad vagy kerek, hegyes vagy tompa, rozsda- vagy gesztenyebarna, világos középerű, széle fehér hártyás. A legalsó füzérke alatti murva fehér hártyás szélű pikkely, nincs lemeze.
Szár: A szár (3-) 10-25 (-30) cm, vékony (1 mm körüli), tompán háromélű, sima (ritkán a virágzat alatt kissé érdes.) A tőhüvelyek világosabb vagy sötétebb barnák, épek vagy később szálakra hasadók.
Levél: A levél (0,5-) 1,5-2 (-2,5) mm széles, szálas, lapos vagy sodrott-csatornás, érdes szélű, rendszerint rövidebb a szárnál..
Tömlő: A tömlő 2-bibés, (2,5-) 3-4 (-4,5) mm, kerek tojásdad, plánkonvex, csupasz, 7-14 kiemelkedő erő, csúcsa rövid, hártyás, érdes szélű, gyengén 2-fogú csőrbe keskenyedik.
Egyéb jellemzők: Mérete: (5-) 10 –20 (-30) cm;
Életforma: He-Ge.;
Flóraelem: cirkumpoláris
[b]Fontosabb alakjai:-
f. exigua (Schur) A. et G.
A levél többé-kevésbé sodrott-csatornás, merev, a tarack rövid, szára alacsony (3-8 cm), a virágzat karéjos, az alsó virágok csak termősek.
-
f. stenophylla10-25 cm magas, lapos, 1-2 mm széles levelű, tarackja hosszabb.
-
f. elata (Schur) A. et G.
Nagyobb termetű, 25 cm-nél magasabb, tarackja rostos, hosszan fut. A levél lapos, puha, 2-2,5 mm széles, hosszúhegyű. A virágzat karéjos, hosszúkás füzérkékkel.
ÁBRÁK / FELHASZNÁLT IRODALOM:1. Dr. Felföldy Lajos: Sás-határozó (2002); 2. Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója (2000);
3. Király Gergely (szerk): Új magyar füvészkönyv (2009)