7. nap

Utolsó napomat Limassol keleti részén található dombsorral kezdtem. A leírások szerint itt is sokféle orchideának kellett volna nőnie, de néhány kókadozó A. pyramidalis-on és elszáradt H. robertianum-on kívül semmit sem találtam. Hihetetlenül száraz volt minden, mintha már nyár lett volna. Kárpótlásul viszont a tengerparti kilátásban sokáig el lehetett gyönyörködni.

Ezt követően átutaztam a Larnakai repülőtérre, ahonnan este indult vissza a gépem. Miután elég időm volt, elhatároztam, hogy körbe gyalogolom a reptér területét, hátha menet közben rábukkanok itt-ott egy-egy orchideára. A kirándulás meg is volt, szép tájakon haladtam (tengerparti sós tavak, homokos dűnék), hosszabb szakaszokon a homokos tengerben gázolva, de orchideával nem sikerült találkoznom. Helyettük viszont kecses kis kék virágok (Morae sisyrinchium) és termetes kardvirágok (Gladiolus italicus) nyújtogatták magukat szinte minden természet közelibb helyen.

Körutam végeztével visszaértem az első napon bejárt parkba, hogy ismét felelevenítsem az ott látottakat. Itt kis meglepetés ért. A padok mellett étkező családok hiánytalanul megvoltak, de az egy hete látott orchideáim nyomtalanul eltűntek. Az ismerős mimosa bokrok alatt még az elszáradt töveket sem sikerült felfedeznem. Aztán oda mentem, ahol korábban a legnagyobb számban fordultak elő, itt sikerült még néhány virágzás végén lévő egyedet találnom egy-egy elszáradt kóró mellett.

Ennyit változott volna a természet egy hét alatt, vagy valami állat lerághatta őket? Nem jöttem rá, egyedül az O. italica-k és a H. robertianum tövek maradtak változatlan állapotban, a néhány erőteljesen virágzó Ophrys hystera mellett. E heti utam lezárásaként meglátogattam még a tó partját díszítő Hala Sultan mecsetjét, amelyet annak emlékére emeltek, hogy itt esett le a szamaráról (végzetes balesetet szenvedve) Ciprus szigetét meghódító török szultán legkedvesebb felesége. Innen már a repteret vettem célba, ahonnan magasabb sebesség fokozatra kapcsolva hamarosan hazatértem.

1. Ophrys rhodia a sós tó partjának egyik ritkasága volt.
2. Morae sisyrinchium élénk virágjaival sokfelé lehetett találkozni.
3. A korábbi időszakban kiszáradt sós tavakat kezdte ellepni a növényzet (háttérben a reptér).
4. Mint nálunk a pipacs, olyan gyakori volt helyenként a kardvirág.
5. Mimóza, vagy hivatalosabb nevén, Acacia saligna fái sárga színükkel élénkítették a környezetet.
6. Hala Sultan Tekke a tó partján.

6. nap

Ma reggel ismét felmentem a hegyekbe, ezúttal Gerasa nevű faluba. Jó hely volt, a buszról leszállva, már az út szélén köszöntöttek a H. robertianum-ok, ill. az errefelé gyakori Ophrys herae-k. Aztán a környéken történt keresgetések során szépen előjött az eddig látott orchik jelentős része, de most nem miattuk jöttem ide. Még a Neo Chorioi monostornál mondták a németek, hogy ugyan az Ophrys iricolor már elvirágzott, de talán a hegyekben, itt Gerasa mellett akadhat még egy-két virágzó példány.

A hűvös időjárás ezúttal nekem dolgozott és hosszas keresés után találtam is két virágzó tövet. Színük tényleg lenyűgöző volt, ráadásul majd két centis mézajakjuk jóval meghaladta rokonsági körükbe tartozó, más pseudophrys-ok virágait. Tovább haladva bizonyos területeken csak úgy tobzódtak a bangók, az egyik helyen még az előző napokban meglelt Orchis punctulata is előkerült. Innen az országút menti bangó kiállítást szemlélgetve indultam vissza Limassol városába, ahová ismét stoppal kellett megérkeznem az igen ritkán járó buszoknak köszönhetően.

Délután viszont immár sikeresen elutaztam az Akrotiri félszigetre, amivel pár nappal korábban nem volt szerencsém. Sétámat az angol légi bázis főkapuja mellett kezdtem és hamarosan rá is találtam az egyik nagyon jó orchideás területre. Seregestül jelentek meg a különféle bangók, többek között az O. kotschyi példányaiba is belefutottam vagy háromszor, valamint vörös színjeikkel mindenütt különféle serapias-ok emelkedtek ki a fűből. Később egy hazai orchidea is megütötte a szememet, néhány Anacamptis pyramidalis virágzott a sűrűbb bokrok között.

Itt is található volt egy kiterjedt sós tó, mely partján a kormos csáték között méhbangók virítottak. Valahol errefelé kellett nyílniuk a kétszínű változatuknak is, de azokat sajnos nem sikerült meglelnem. A területet viszont gazdagon borították az Anacamptis fragrans tőlevelei, amelyek ugyanúgy virágzás előtt voltak, mint tavaly Szicíliában. Ezúttal legalább sikerült egy olyan tövet találni, aminek az alsó bimbója már megmutatta a virág várható színét.

Felhőtlen virágozásomat alkalmanként váratlanul szakították meg a felettem átrobogó harci gépek fülsiketítő zajukkal. Aztán az árnyékok megnyúlásával én is visszafordultam és az aznapi utolsó busszal szokás szerint egyedüli utasként visszamentem a városba.

1. A legtermetesebb orchidea a Himantoglossum robertianum volt.
2. Ophrys israelitica.
3. Az Ophrys iricolor-ból csak két tövet sikerült találnom.
4. Gerasa falu környéke remek orchis helynek bizonyult.
5. Ophrys herae.
6. Ranunculus asiaticus a sós tó partján virított.
7. Ophrys kotschyi.
8. Az Orchis fragrans-oknak is kellett még egy hét a virágzáshoz.
9. Jellegzetes ciprusi templom torony.

5. nap

A mai délelőttöt a kultúrának szántam, így visszafelé, Paphosba utazva megnéztem a város híres ókori feltárásait, köztük a nevezetes mozaikokat, melyek szép számban és meglepően jó minőségben maradtak fent. A mozaikok közötti füves területeken helyi legények vizslatták a füvet, spárgát keresgetve, boldog mosollyal az arcukon a sikeres gyűjtögetés eredményeképpen. Én is tettem egy próbát, igaz csak az orchikat keresve, de egy-két elszáradt kórót (talán A. collina-k lehettek) kivéve nem találtam rájuk. Jövőre a város lesz Európa kulturális fővárosa, így ennek megfelelően a belső területei rendesen fel voltak túrva. Remélhetőleg jövőre mindennel elkészülnek időre.

Paphosból Limassolba buszoztam, ahonnan az Epipactis veratrifolia lelőhelyére készültem elmenni. A növény Cipruson szép számban előfordul, de csak a Trodoos-hegység ezer méternél jóval magasabb csúcsain. Nő viszont pár példány egy tengerpart közeli országút víz szivárgásos rézsűjében, melynél a növények március második felében kezdik meg a virágzásukat. Apróbb gond, hogy az út Brit területen van, ahová nincs buszjárat. E miatt busszal elmentem egy, a területhez legközelebb eső ókori romhoz, Kourionhoz.

Miután itt is megnéztem a kiállított ókori emlékeket, egy gyönyörű tengerpartot követve haladtam nőszőfüvem felé, mely út több mint száz méteres tengerparti sziklák feletti fennsíkon vezetett. Fantasztikus kilátás nyílt a háborgó tengerre, ill. a mélyben elterülő öblökbe. Az egyikbe le is sétáltam, ahol a táj szépsége kárpótolt a hiányzó orchideákért.

Végül aztán csak elértem a keresett helyhez, ahol szomorúan vettem tudomásul, hogy egy héttel korábban érkeztem, a növényeknek csak a legalsó viráguk kezdett készülődni az előbújáshoz. Hiába, hűvös volt az időjárás, a helyiek még mindig prémes kabátokban szaladgáltak. A szép vidéket elhagyva, és nem vállalva a több órás visszagyalogolást, ezúttal is stoppal kerültem vissza szállásomra.

1. Apró kövekből kirakott mozaik az ókorból.
2. A világító torony alatti terület a spárga gyűjtők kedvenc terepe volt.
3. Kourion romjainak egy részlete.
4. Sétautam sokszor száz méternél is magasabb fennsíkok szélén haladt.
5. Az Epipactis veratrifolia-k még bimbósak voltak, pedig sokat gyalogoltam értük.

4. nap

Miután túl későn indult az első reggeli busz a mai célomhoz, Neo Chorioba, így inkább gyalog vágtam neki a félsziget látnivalóinak. Városkámat hamar elhagyva egy folyamatosan szűkülő szurdokvölgy mentén haladtam és az orchideák az elvárásoknak megfelelően szépen elő is jöttek. Először találkoztam a helyi endemizmussal, a Serapias aphroditae-val. Ciprus szülöttéről elég sok mindent elneveztek errefelé, így a nyelvorchideák sem maradhattak ki ebből. Ezen a vidéken amúgy az aphroditae-k mellett a Serapias bergonii-k és levantina-k tövei is megtalálhatóak voltak.

Utánuk szépen következtek a különböző bangók (sicula, mammosa), az Anacamptis syriaca-k, az Orchis italica-k és természetesen a mindenütt előforduló termetes H. robertianum-ok. Ez utóbbiak helyenként meglepő sűrűséggel fordultak elő. A szurdok végére érve szembesültem vele, hogy a kanyargó meder egy másik faluhoz vezetett el, így innen toronyiránt megindultam a távolban látható Neo Chorio felé. Út közben több, nadrágot és bakancsot nem kímélő szurdokvölgyet is kellett kereszteznem, melyek egyikének alján terjedelmes Selaginella denticulata telepet találtam, mellyel annak idején Garganoban is sikerült találkozni.

Közeledve az orchideáiról híres faluhoz, helyenként tömegesen jelentek meg az Ophrys umbilicata-k apró színes virágaikkal. Környezetükben a mai napon eddig látott fajok is egyre jobban sűrűsödtek. Aztán egy kisebb fenyves erdőbe betévedve épp egy O. elegans-t fényképezgettem, amikor a szemem sarkában egy hússzínű kis virágot vettem észre. Rögtön beugrott, hogy csak egy Neotinea maculata lehet. Mit kerestük ezt már Brentával több helyen is, aztán sehol sem leltük. Körbenézve, még egy példányt sikerült felfedeznem.

Innen a falutól távolodva a félsziget érintetlen, vad vidéke felé vettem az irányt. A hegytetőkről, ameddig a szem ellátott, csak fenyveseket, vadul szabdalt tengerpartokat és érintetlen vidékeket lehetett látni. Ciprusi hetem legszebb területe volt ez. Egy kisebb fenyvesnél előkerültek az endemikus Orchis trodii és a másutt is előforduló Orchis anatolica élénk virágai. Ugyanitt a Neotinea maculata gyakorinak volt mondható. A fenyves mellett mindenütt az A. syriaca és a Dactylorhiza romana virágai bújtak meg a bokrok tövében. Az erdő sűrűjében az Ophrys bornmuelleri nyújtózkodott.

Kedves kis fenyvesemet hátrahagyva el kirándultam mai utolsó állomásomhoz, a falu felett lévő, hegyre épített monostorhoz, mely híres terület az orchideák után érdeklődőknek. Menet közben folyamatosan kísérte az utamat két idevalósi endemizmus, a nagy vörös foltokat alkotó Thymus integer és a jobban rejtőzködő, apró sárga virágú Alyssum akamasicum.

A monostornál aztán először és utoljára az egy hét alatt, más, virágokat kereső emberekkel is találkoztam. A területen sok más mellett gyakori volt az Ophrys morio, mammosa, israelitica, cinereophila, laphetica, levantina, ill. a bormuelleri, szóval igazi bangó paradicsomba sikerült eljutnom. A bangók mellet a szokásos más orchidea fajok is szép számban képviseltették magukat.

Korona volt a napra, hogy egy német társulat megmutatta az Ophrys hystera egy példányát, amivel eddig még nem sikerült találkoznom. Miután lassan kezdett rám sötétedni, a lemenő nap fantasztikus fényei mellett elindultam hazafelé.

1. Endemizmus, Serapias aphroditae.
2. Ophrys morio egy kicsit világosabb (éretlen) változata.
3. Az aprócska Ophrys cinereophila virágait nehéz volt észrevenni.
4. Az Ophrys umbilicata helyenként nagyon gyakori volt.
5. Endemizmus, az Orchis troodi.
6. Orchis anatolica.
7. A Dactylorhiza romana töveit már ismertem Olaszországból.
8. Az egyik leggyakoribb orchidea az Anacamptis syriaca volt.
9. Csak Ciprusról ismert Alyssum akamasicum.
10. Útelágazás az Akamas félszigeten.
11. Thymus integer, egy másik endemizmus.
12. Nagy öröm volt a Neotinea maculata kis töve.
13. A németek mutatták meg az Ophrys hystera-t.

3. nap

Mai nap áthelyeztem a bázisomat a sziget nyugati csücskébe, a vadregényesnek jelzett Akamas félszigetre. Az utazás amúgy is jó ötletnek tűnt, hiszen mára egész napos esőket jelezetek. Már 9 óra körül átértem Limassol városába, ahol úgy terveztem, hogy a bizonytalan idő ellenére kibuszozok a Brit felségterületen lévő Akrotiri támaszponthoz, majd délután folytatom az utam az Akamas félszigetre.

Terveimet keresztül húzta a ciprusiak különleges menetrendje. Gyakorlatilag három órát ingáztam a városban, megismerve közben az összes érdemleges látnivalóját, mire kikristályosodott, hogy fordítva kell értelmezni a busz menetrend kiírásait. Fordítva, mint ahogy itt Cipruson balkéz szabály van a közlekedésben, ill. az igenre azt mondják, hogy „ne”. Hiába, angol gyarmat volt ez is, csak a hatvanas években vált függetlenné.

Szóval az idő szépen elszállt, így Akrotirire nem maradván idő, folytattam az utamat Akamas felé, ahová a sötétedés előtt három órával meg is érkeztem. Az eső éppen elállt, így nagy kedvvel kerestem fel a környék egyik nevezetességét, Aphrodite fürdőjét. Anno az istennő ennek a vízesésnek a tavacskájában fürdött, legalábbis a mondák szerint. Mindenesetre most több helyi Aphrodite is lelkesen fényképezkedett a sziklás parton. Innen az Aphrodite ösvényen haladtam tovább, majd egy kecske csapásra letérve egy völgyalji erdőségbe kerültem.

Itt aztán végre előkerültek az orchik is. Szép számban nyújtózkodtak az endemikus Ophrys elegans-ok, valamint az Ophrys bornmuelleri-k és levantina-k. Még néhány sicula is előkerült a nagy keresés alatt. Valamilyen oknál fogva a kecskék ide nem jártak le legelni, ellentétben a fennsíkokkal, ahol minden zöldet tarra rágtak, kivéve persze az asphodelus-okat. Aztán az utolsó buszomra felszállva, a sofőr kedvesen érdeklődött a szálláshelyem iránt, majd azt félreértve (Nikos helyett Nikis) rossz helyen tett le, így a napot fél órás, sötétben és esőben töltött gyaloglással zártam.

1. Az erdők árnyékát szerette az Ophrys bornmuelleri.
2. Kezdődik az egyik szurdokvölgy.
3. Akamasi kocsiút.
4. A félsziget magaslatairól mindenfele csak a vad tengerpartot lehetett látni.
5. Ophrys elegans, egy szép endemikus orchidea.
6. Ophrys levantina, szintén az erdők alatt virágzott.

2. nap

Reggel Pano Lefkara hegyi településére buszoztam. A városka zeg-zugos szűk utcáinak repedéseiben mindenütt vad ciklámenek (Cyclamen persicum) köszöntöttek, majd a házakat elhagyva feltűntek az első H. robertianum-ok és bangók is. Ez utóbbiakat nagy számban képviselték a mammosa csoport jeles képviselői, mint az Ophrys mammosa, herae és alasiatica. Ez utóbbi szintén sárga szegélyéről nevezetes és csak itt, Ciprus szigetén fordul elő. Mellettük megjelentek színes lepelleveleikkel az Ophrys umbilicata-k is.

Érdekes módon a legnagyobb választékot az országút beton árka mellett lehetett találni, ahol méterenként mutogatták magukat az apró orchideák, amik a természetesnek tűnő terepen jóval szerényebben fordultak elő. Itt került a szemem elé az első Anacamptis is, az A. syriaca, mely az otthoni A. morio közeli rokona és ugyanúgy szép számban fordul elő. Egy útszéli étterem felett előkerült itt is egy tő O. kotschyi, valamint a tengerparton már elvirágzott Anacamptis collina virágzó töveit is megszemlélhettem.

Barangolásom alatt aztán találtam egy furcsa hibridet is. Tőlevelei, mint a bangóké, lepellevelei viszont inkább Platanthera-k voltak. Itt a szigeten a Platanthera holmboei honos, de az majd csak május közepétől kezd virágozni. A virágnak három lepelköre volt, talán két ivaroszloppal. Mindenesetre hosszas töprengés után, tanácstalanul hagytam ott a növénykét.

Mai napom fő célját, az Orchis punctulata jellegzetes sárga virágait viszont sehol sem láttam, így átsétáltam a szomszédos Kata Drys-be, aminek a közelében rövid keresgetés után megleltem egy 80 tőből álló virágzó csoportot. Később aztán már a falu szélétől 100 méterre is újabb csoportok kerültek elő, nem hiába szerepel szinte minden leírásban, hogy itt látták a punctulata-kat. Mellettük szép számban voltak láthatóak az Ophrys attica-k, flavomarginata-k és israelitica-k.

Hazafelé tartva sikerült úgy elbogarásznom az út szélén, hogy már nem maradt időm visszamenni a faluba a buszmegállóhoz, hogy elérjem az utolsó buszt. Szerencsémre a sofőr simán felvett az út széléről és még a buszjegyet sem engedte kifizetni, csakúgy, mint reggel ide jövetelemkor. Igaz, erre az eldugott helyre nem is nagyon jött senki rajtam kívül.

Estére aztán kiadós záporok jöttek, melyeket már egy helyi vendéglő teraszáról szemlélgettem, borospohár és néhány arra vetődött honfitársam társaságában.

1. Ophrys alasiatica a sárga szegélyével.
2. Az Ophrys mammosa eléggé elterjedt volt a szigeten.
3. Hibrid, amit nem sikerült beazonosítanom.
4. Kato Drys környéke, háttérben a Troodos-hegység kétezer métert közelítő csúcsaival.
5. Végül az Orchis punctulata is meglett.
6. Az Ophrys laphetica színes kis egyéniség volt.

1. nap

A március 15-i ünnepet kihasználva és egy kis mediterrán melegre vágyva idén Ciprus szigetére vezetett az utam, ezúttal egyedül. Az eltelt idő alatt végig csöndesen keresgéltem kis növényeimet a köves, sziklás terepen, szúrós bozótok között.

Larnakai szállásomról gyalog indultam a város szélén terpeszkedő sós tóhoz, aminek a partja Gurgolya tájékoztatása szerint jó orchideás hely. A tóban időszakonként ezrével kellett volna tartózkodniuk a flamingóknak, most azonban valahol másfele járhattak, a megfigyelésükre állított építmény is üresen tátongott. A tó partján viszont ismerősként üdvözöltek a mediterrán vidék megszokott virágai (gyomnövényei), mint például Ferula communis, Echium angustifolium és az ilyenkor reggelenként még csukott állapotban lévő Oxalis pes-caprae.

A megjelölt hely egy padokkal és sétáló utakkal kiépített népszerű park volt, ahol a kora reggeli időpont ellenére is már gyülekeztek a pecsenyét sütögető családok. Az első fél órában a parkot keresztül-kasul bejárva hiába kerestem az orchikat és már kezdtem reményt veszteni, amikor kiderült, hogy a bangók a tó partja mentén húzódó fiatal mimózásban bújtak meg. Gyakorlatilag minden kisebb facsoport tövénél megfigyelhető volt 4-5 szál közülük. Egy részük már termést érlelt, de a javuk most volt a virágzás teljében.

Az Olaszországban korábban megismert aprócska Ophrys sicula mellett nőtt itt Ophrys attica, rhodia, flavomarginata, mammosa és elegans. A bokrok közötti ligetes területeket nagyszámú Orchis italica töltötte ki, amelyek itt is az egyik leggyakoribb orchideát képviselték. Kicsit távolabb mozogva mindenütt be lehetett futni a Himantoglossum robertianum egy-egy példányába, amelyek még javában virágoztak, annak ellenére, hogy a szakirodalom szerint már termésben kellett volna lenniük. Ezek szerint a meleg idő csak késve érkezett a szigetre. Panaszkodtak is a helyiek a hidegre, ami nekem persze kiváló időnek tűnt. A mintegy négyzetkilométeres parkból nem hiányoztak a serapias-ok sem, képviselőjüknek, a S. levantina-nak az egyedei nőttek sokfelé, néhol meglepő sűrűségben.

Innen egy három faluval odébb lévő települést, Alethrikót néztem ki, de mivel a tótól oda nem volt buszközlekedés, gyalog vágtam neki a távnak. Mediterrán gyomokkal szegélyezett gabona táblák között bandukoltam az egyre fokozódó melegben és kellemes meglepetésként ért, amikor egy tanyára betérve vizet kértem a kerti csapból és szó nélkül kihoztak egy hűtött másfél literes ásványvizes palackot, amit kifizetni sem engedtek. Kedves emberek ezek a ciprusiak, nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom az ott eltöltött egy hét alatt.

Alethrikót megközelítve hatalmas szélturbinák által megtűzdelt dombsorokat értem el, ahol egyesével, újra megjelentek a kisebb bangók, mint például az Ophrys sicula és attica. Utamat végig táblák kísérték, mely szerint vadvédelmi területen járok és így itt tilos a vadászat. Ennek ellenére a domb túloldalán folyamatos, nem szűnő puskaropogást lehetett hallani. Valószínűleg a dombsor szélére érkező kismadarakat fogadhatták ilyen lelkesen. Egyébként a későbbi napokon is, nem tudtam olyan eldugott helyen barangolni, hogy ne láttam volna folyamatosan az eldobált sörétes puska hüvelyeket. Harka erről biztosan sokat tudna mesélni.

Aztán a településhez közeledve, a mindent borító tüskés bokrok között megláttam egy pár szobányi füves területet az egyik domboldalon, pár öreg olajfával. Gyanús volt, láthatóan tisztogatták a területet a bebokrosodás ellen, így elmentem megnézni. Szerencsémre, mivel már a kis tisztás szélén megleltem Ciprus legnevezetesebb bangóját, az O. kotschyi-t. Szép rajzolatával megfelelt az elvárásaimnak, tényleg öröm volt mellette üldögélni. Környezetében még szép számmal nőtt az Ophrys sicula és a sárga szegélyű flavomarginata.

Innen a közelben lévő monostor feletti domboldalra mentem, ahol szintén találtam még két virágzó tő kotschyi-t. Időközben közeledett az este és lassan leballagtam a faluba, ahol mosolyogva közölték, hogy a vasárnapra való tekintettel nincs már busz Larnakába. Miután aznap már több mint húsz kilométert mentem és nem volt kedvem (erőm) visszagyalogolni, stoppal kerültem haza rövid időn belül.

1. Serapias levantina a sós tó partjáról.
2. Ophrys flavomarginata, sok helyen előfordult a szigeten.
3. Az Ophrys attica szintén nem ritka orchidea volt.
4. Az Ophrys sicula jellegzetes színével színesítette a bangók társulatát.
5. Talán a legszebb bangó az Ophrys kotschyi volt.
6. Szélerőmű lapult a dombok mögött.

Tudom én, hogy ilyenkor Skandinávia a legszebb, majd legközelebb jobban átgondolom az úti célomat.

A rendellenes alakhoz csatolok három képet. A Platanthera holmboei-nek teljesen más levelei vannak.

Szenzációs út és beszámoló, köszönöm! (Mi pár órája értünk haza Rodoszról, majd pár képet teszek fel arról ide a fórumra.)

Három évvel ezelőtti utam után ismét Ciprusra vetett a sorsom. Ezúttal feleségemmel mentem, így a növények keresgetése helyett a romantikus tengerpartok, kedves városok, ókori romok és a hegyek között meghúzódó kolostorok jelentették úti céljainkat. Ettől függetlenül, bármerre is jártunk, virágzó növények kísérték utunkat ezen a szép szigeten.

Akkor március közepén jártam itt, most pedig egy hónappal később, április derekán jöttünk. Az irodalom szerint az orchideák világában ez holtszezon, hiszen ekkorra azok már nagyrészt elvirágoztak, a májusi, júniusi epipactisok és platantherak pedig még nem jöttek elő. Ettől függetlenül elég sok képviselőjükkel találkoztunk a másféle virágok szép száma mellett.

Ezekből tettem fel pár képet, melyeknél igyekeztem újabb fajokat kiválasztani előző utamhoz képest.

Orchideák:

1. Három évvel ezelőtt órákat gyalogoltam érte és csak bimbósan találtam az Epipactis veratrifoliat. Ezúttal már szépen virágzott, igaz kevesebb tővel, mivel az elmúlt évek alatt az útkarbantartás során lefaragtak az élőhelyéből.
2. Anacamptis pyramidalisok meglehetősen gyakoriak voltak néhány helyen.
3. Kevés volt belőlük, de itt-ott nyelvorchideákat is lehetett találni. Serapias aphroditae.
4. A hegyvidéki magasabb területeken előkerült az Ophrys israelitica is, pedig a könyvek szerint már nem kellett volna virágoznia.
5. Az előző közelében került elő az Ophrys bornmuelleri is.
6. Poros, de széles erdei úton nőtt ez a szép szál méhbangó, csoda hogy el nem taposták a ritkán arra vetődő kocsik. Ophrys apifera var. chlorantha.
7. Ophrys mammosa három éve az egyik leggyakoribb faj volt, most csak egy-két példánya került elő a hegyek között.
8. Április közepén az Anacamptis fragrans volt a legközönségesebb orchidea, a legtöbb természet közeli helyen előkerült.
9. A. fragrans egy másik színváltozata a tengerparti sós tavak szegélyéből.
10. Utolsó nap késő délutánján előkerült egy tő az Orchis sancta-ból is, kocsink parkolójának közelében.

Nem orchideák:

1. Kedvenceim a sárga imolák, Centaurea hyalolepis.
2. Egy másik imola, amely inkább a tengerparti területek homokos részein bújt meg. Centaurea aegialophila.
3. Az Akamas félszigeten nőtt ez az endemikus kardvirág, amely 20 centiméteres apró termetével alig látszott ki a fűből. Gladiolus triphyllus.
4. Ez a szép színezetű Vicia lunata csak azért nem ciprusi endemizmus, mert néhány helyen Törökországban is előfordul. Amúgy ezer méter felett, a Trodos hegység magasabb régióiban érezte jól magát.
5. Tengerparti homokos területek elmaradhatatlan kísérője volt a Tetraena alba, amely a királydinnyefélék családjába tartozik.
6. Szintén ciprusi endemizmus az Anthemis tricolor, mely a vad, sziklás tengerpartokat részesítette előnyben.
7. Imolák közeli rokona a szintén bökős Cynara cornigera.
8. Tengerparti sétautunk közepén nőttek: Moraea sisyrinchium és Chrysanthemum coronarium.
9. A jeges kristályvirág közeli rokona volt a Mesembryanthemum nodiflorum.
10. Itthoni ezüstaszottunk távoli rokona a Paronychia argentea.
11. Kourion ókori romjai között több helyen is feltűnt élénk virágzatával ez a vörös listás sóska féle, Rumex vesicarius.
12. Szintén az imolák közeli rokona volt, a bokorrá cseperedő Ptilostemon chamaepeuce subsp. cyprius.

Egyéb:

1. Az Epipactis veratrifolia nyáron nyílik a Trodos hegység legmagasabb területein. Egy jól ismert állománya viszont már április elején elkezd virágozni a tengerpart közelében, ahol most is három kocsi parkolt a növények nézegetése céljából.
2. A látványos Avakas-szurdok falát néhány helyen tömegesen borították az Adiantum capillus-venerisek.
3. A Chrysanthemum coronarium talán a legközönségesebb növény volt.
4. Sziklatömb szorításában küzd az életéért a Silene sedoides.
5. Kertekben sokfelé ültették az Aloe verat.
6. Tengerparti sós tavakban ide-oda sétálgattak a rózsás flamingók.
7. Szinte minden ókori rom vagy tengerparti szikla elmaradhatatlan kísérője volt a közönséges agáma.
8. Meredek tengerparti oldalban láttam ezt a Kanári-szigetekről ide származott Aeonium arboreumot.
9. A Chrysanthemum coronarium az ókori romok környezetében is tömeges tudott lenni.

Nagyon szép képek, ezek közül sokat nem láttam Cipruson.

Még biztosan lesz rá alkalmad.