Észak-Alföld

Két évvel ezelőtt jártunk Brentával errefelé július legelején. A sok felkeresett érdekes növény mellett a réti angyalgyökeret (Angelica palustris) is szerettük volna megnézni, de miután jóval a virágzási idő előtt érkeztünk, nem találkozhattunk a növénnyel. Így egyértelműen adódott egy következő kirándulás tervbe vétele.

Idén jó egy hónappal később érkeztünk és velünk tartott Vasuta Gábor is. Kétnapos kirándulásunkon megint egy csomó érdekes fajt láttunk, de természetesen maradtak hiányosságok is (pl. Astragalus contortuplicatus), ami miatt a jövőben ismét csak el kellene jönni erre az érdekes vidékre.

Első nap: Túránkat Tiszaújváros egyik folyóparti ligeterdejében kezdtük, ahová rendelkeztünk néhány adattal a tiszaparti margitvirágról (Leucanthemella serotina) és a debreceni tormáról (Armoracia macrocarpa). Előbbit virágzásban, utóbbit termésben szerettük volna látni. Kirándulásunk végül végtelennek tűnő dzsungelharccá alakult, miután a kétméteres csalánnal bőven megáldott, járhatatlan aljnövényzetű fiatal nyarasban hiába kerestük órákig mindkettőt. Mint utólag kiderült, a margitvirágnak az augusztus eleji időpont még túl korai volt.

Találtunk helyettük egy sereg pemetegyöngyajakot (Leonurus marrubiastrum), mocsári tisztesfüvet (Stachys palustris) és vagy háromméteresre megnövő közönséges aszatokat (Cyrsium vulgare). Ez utóbbiakon legalább alaposan szemügyre vettük a főbb jellemzőket, hiszen másnap nemzetségének ritkább tagját, az öldöklő aszatot akartuk felkeresni. Igazság szerint ezeknek a közönségeseknek is akkora tüskéik voltak, hogy ölni lehetett volna velük.

Innen az autópálya lehetőségét kihasználva hamar átmentünk a Tisza északabbra lévő területére, Aranyosapátiba, ahol a ritkaság számba menő palkasásnak (Carex bohemica) kellett nőnie. Brenta és Gábor nagy ismerői a Carexek népes táborának, így számukra különösen izgalmas volt, hogy meglesznek-e a növények. A leírások szerint kis csomóiknak a morotva vízpartján kellett volna nőniük.

Egy kisebb nádason áthatolva szembesültünk azzal, hogy a holtág tökéletesen kiszáradt és a meder alját egyenletesen borították a keserűfüvek bő méter magas tömegei. A növényeket széthajtva viszont rögtön előkerültek a tövüknél megbújó sások. Tényleg több ezer tő lehetett belőlük, ahogy azt az irodalomban jelezték. A friss hajtások mellett ott voltak a termést érlelő példányok is.
Ekkorra viszont már odafönt is befűtöttek és az árnyék nélküli meder hamarosan egy forró katlanra kezdett hasonlítani. A hőgutát elkerülendő lassan visszaindultunk, de utunk során még sikerült egy nem várt bársonyos görvélyfűbe is belebotlanunk (Scrophularia scopolii). Visszafelé a városban még egy gyógyszertárat is fel kellett keresnünk, ahol a nád által mélyen bevágott sebemre kellett kötszert vennünk. Szerencsére kis csapatunk rendelkezett orvossal, így a kerékpár tároló vasain üldögélve hamarosan szakszerű ellátásban részesültem.

Az idő előrehaladta miatt mára már csak egy célunk maradt, a balmazújvárosi Nagy-szik. Itt a lemenő nap fénye mellett jártuk a tökéletesen kiégett mezőt, melynek csak egyetlen mélyedésében zöldellt egy kis élet. Itt viszont egymás mellett hozták apró virágaikat az olyan ritka sziki növények, mint a henye vasfü (Verbena supina) és kunkor (Heliotropium supinum). A környék ropogó füvei között aztán előkerültek még a sziki buvákfű (Bupleurum tenuissimum), a ritkábbik bolhafű (Pulicaria vulgaris) és az eperhere (Trifolium fragiferum) szerényen virágzó tövei. Kész csoda, hogy ezen a szárazra aszott mezőn ennyi virágzó növényt láttunk.

1. Palkasás
2. A kiszáradt morotva
3. Parlagi bolhafű
4. Egy kis zöld folt a száraz sziken
5. Sziki buvákfű

Második nap: Ma csatlakozott hozzánk Crocodile kolléga is, akinek a helyismeretét ki tudtuk használni a reggel felkeresett Vámospércs melletti Jónás-részi területen. Nyitásnak egy termetes homokbuckán nézelődtünk, ahol olyan homoki növényeket láttunk, mint a homoki imola (Centaurea arenaria), homoki útifű (Plantago indica) és a homoki seprőfű (Kochia laniflora). Sajnos itt is megvetette már a lábát a selyemkóró, kérdés hogy mi marad a területből pár év múlva.

Innen a nálunk csak a Nyírségben élő szürke fürtösveronikákhoz (Pseudolysimachion incanum) mentünk, melyek nem győztek kókadozni a nagy szárazságtól. Pár nappal ezelőtt előjött alsó virágaik már beszáradtak, újak meg nem bontották szirmaikat a csapadék hiánya miatt. Azért egy-két épebb példányt csak sikerült találni köztük.

Ezt követően a két éve is keresett réti angyalgyökerek után indultunk, melyeknek ezres nagyságrendben kellett volna képviseltetniük magukat. Ernyőst aztán láttunk is bőven, külön csapataik voltak a citrom és szarvas kocsordoknak (Peucedanum oreoselinum és cervaria), a homoki gurgolyáknak (Seseli annuum) és az erdei angyalgyökereknek (Angelica sylvestris), de a rétit nem láttuk sehol. Még szerencse hogy lehetett telefonos segítséget kérni, így a frissen megkapott információ birtokában végül is elértünk a bokorsor tövében nyújtózkodó virágokhoz. Számuk sajnos a tízet is alig érte el, nem pedig a beharangozott több ezret. Valószínűleg ez is a globális felmelegedés számlájára írható.

A terület egyébként egy tágas rét, melyen ezrével virágoznak tavasszal a nedvesebb réteket kedvelő orchideáink. Most is láttunk még virágzó buglyos szegfűt (Dianthus superbus), valamint a már elszáradt virágú hosszúlevelű fürtösveronika (Pseudolysimachion longifolium) termetes példányait.

Visszautunk során bekukkantottunk egy száraz akácosok között meghúzódó nedves buckaközi mélyedésbe, ahol kisebb erdejét találtuk a babérfűznek (Salix pentandra). E ritka fák tövénél mocsári tőzegpáfrányok nőttek (Thelypteris palustris), melyektől nem messze még néhány tallós nőszőfüvet (Epipactis tallosii) is fel lehetett fedezni.

A babérfüzektől Crocodile még elvezetett bennünket a debreceni Auchan parkolójába, mely szélén tömegével nyíltak a másutt ritkaságszámba menő, termetes öldöklő aszatok (Cirsium furiens). A ránézésre teljesen gazos területen olyan érdekesség is előfordult, mint a kövér aggófű (Senecio doria). Még szerencse hogy vasárnap lévén könnyen találtunk parkolót a keresett növényeink mellett.

Innen megköszönve Crocodile segítségét hazafelé indultunk, de azért az autópályáról még letértünk Polgár közelében, ahol egy nádasodó árokparton a kunsági bükköny jelentős állományát kerestük fel. Nagy kiterjedésű mezőgazdasági földek által határolt szűk területen láthatóan jól érezte magát ez a ritkaság.

Utolsó állomásként a tiszatarjáni holtághoz mentünk, mely partján elballagtunk az élő Tiszáig, esélyt adva az A. contortuplicatusnak arra, hogy valahol előbújjon. Természetesen nyomát sem láttuk, helyette viszont kárpótolt bennünket a holtág viruló növényzete. A szokásos vízparti növények között mindenütt sárgállottak a pongyola rencék (Utricularia australis) kecses kis virágai. A gát oldalában pedig több helyen is előkerültek a réti iszalagok (Clematis integrifolia) és gyíkhagymák (Allium angulosum).

Néhány képemet még remélhetőleg Brenta és Gábor ki fogja egészíteni a sajátjaival.

1. Szürke fürtösveronika
2. Réti angyalgyökér
3. Öldöklő aszat
4. Kövér aggófű
5. Kunsági bükköny
6. Pongyola rence

nagyon szuper lett a beszámoló, pár képet én a blogra pakoltam fel: http://vasuta.blogspot.hu/