Zitat von Lila Pereszke im Beitrag #3

---

(Egyik ismerősöm lelkesen eszegeti őket, gondolom gyomor kérdése, hogy kit mennyire viselnek meg ezek a kicsit sárga és kicsit büdös csiperkék... )

---

Két ismerősöd is van, aki eszegeti őket. :) Az ember ráfanyalodik, ha nem talál mást.. Gondot nem okoz, legfeljebb undort vált ki egy idő után.

Nahát Jaurinum! Nehogy úgy járj, mint Smotlachy professzor!
A részlet a Városka ahol megállt az időből van, de a Harlekin milliói c. könyvben is megtalálható - igaz más fordításban.

.....De azért még egyszer hagyta Pepin, hogy Francin lelkesedése magával ragadja, gombászni mentek, vargányát keresni. És Francinnak ismét cselhez kellett folyamodnia, mielőtt először útnak indultak volna a dymokuryi erdőbe, Francin előre vett három vargányát, és amikor reggel vonatra ültek, hát látták, hogy százával utaznak velük a gombászok, amikor megérkez­tek Rožďalovicébe, hát mind leözönlöttek a vonatról, egész sereg egymásra és a másikra dühös gombaszedő, és az erdő hívó szótól, kiáltozástól, riadótól lett hangos. És a Francin értett hozzá, miként riassza el magától az útját keresztező gombászokat, hagyta, hogy meg­előzze őket az a gombaszedő és rögtön az erdő szélén elővette a vásárolt vargányát, a magasba emelte és így szólt a tovasiető gombászhoz: „Maga ott szokta hagyni a gombákat?” És fogta azt az előre vásárolt gombát, a gombaszedő pedig porig sújtva állt ott, és az apu megtiszto­gatta azt a vargányát és berakta a bácsi kosarába, a bácsi pedig kitapogatta és beszívta az illatát és boldog volt, így sütötte el az apu azt a három előre megvett vargányát, hogy elriassza magától a többi gombászt, mindig felemelte mögöttük a második, majd a harmadik vargányát is, és az ilyen gombászt, aki után az apu vargányákat talált, annyira megviselte az irigység, hogy kezdett rosszul keresni. És így járta a két fivér az erdőt, Francin átsegítette Pepin bácsit az árkokon, aztán letelepedtek, a bácsi fogta a vargányákat és szagolgatta őket, az apu pedig kiabált lelkesedésében. Ám később már annyi gombász gyűlt össze a pályaudvaron a városkában, ahol megállt az idő, hogy az apu azt mondta, inkább majd délután mennek vargányát szedni, de biztosan így volt ezzel a többi gombász is, mert délután megint mind összefutottak az állomáson, aztán, hogy majd busszal mennek, akkor meg valamennyi, addig vonattal utazó gombász az autóbusznál sereglett össze, annyian voltak, hogy még egy buszt kellett indítani, úgyhogy az apu azt mondta, hogy a legjobb az lesz, ha autóval mennek, de reggel, pirkadatkor a városkából, ahol megállt az idő, egész kocsisor rajzott ki, autók, motorok, biciklik vegyesen, és mind egyazon irányba tartottak, úgyhogy megint mind ott voltak az erdőben, karnyújtásnyira, egymás szeme előtt. És az apu döntött, és Smotlachy professzor útmutatásai alapján kezdett gombászni, gyűjteni kezdte a nem ehető, gyanús gombákat is. Az apu egy kislábast, meg egy adag zsírt is vitt magával és felcsaptak Pepin bácsival a kísérleti mikológia művelőinek. És volt gombájuk tavasz végétől egészen késő őszig. Szürke selyemgombával, meg sárga kénvirággomba telepekkel kezdték, tüzet raktak, hagymát pirítottak zsírban, majd hozzáadták az áltriflát és a párducgalócát. Az apu először a Pepin bácsival kóstoltatta meg a pirított gombát, várt egy fél órácskát, majd megkérdezte a bácsitól: „Jožka, nem érzed úgy, mintha csöngene a füled?” És amikor a bácsi semmi ilyesmit nem érzett, nem hallott semmit sem, vagy ha hallott is, az a templom harangja, esetleg biciklicsengő volt, az apu is evett abból a pirított gombából és kitűnőnek találta. Egyszer azonban kerek öt órán át az erdőben maradtak, mert az apu a kelleténél több szarvasgombát, pontosabban áltriflát tett az ételbe és ahogy megették, ott maradtak ülve, mert megbénult a lábuk. Pepin bácsi már előre örült, hogy többé nem kell járnia, hogy rokkant lesz és toló­kocsiban fogják tolni. De pár óra múltán csalódás érte. Megint visszatért az erő a lábukba, elmentek a pályaudvarra és rendben hazaértek. Ezidőtájt kezdte magát Francin borzasztó fittnek érezni azoktól a gyanús gombáktól, magukkal vitték az anyut is, de akkor már a két fivér olyan messzire ment, hogy kesernyés tinórút pirítottak le, meg kékülő vargányát, továbbá kesernyés nyárfapereszkét és néhány papsapkagombát hozzá, mely utóbbi Smotlachy professzor szerint oxálsavat tartalmaz... és elsőként az anyunak kínálták ezt a gombacsemegét és miután az anyunak egy fél óra múlva sem csengett a füle, megették az egészet, az anyu pedig ecetben rakta el a megszedett papsapkagombát és nagyon ízletesnek találta, jobbnak, mint a vargányát. És így jutott Francin eszébe, hogy ha ezt a papsapkagombát tárkonyos ecetbe teszik és világító tölcsérgombát is kevernek hozzá, ezen kívül pedig taplót, nevezetesen likacsos pisztricagombát, akkor ezt pohárban lehet felszolgálni, kis citrommal, worchesterrel és bazsalikommal ízesítve, és ennek a gombakeveréknek olyan íze van, mint a legfinomabb tengeri kagylónak meg langusztának. És így esett, hogy egyszer Třebestovicében szálltak le a vonatról és ahogy Francin és Pepin kézen fogva mentek át az erdő melletti focipályán, azt mondja a Francin, mi a csuda vöröslik ottan? És visszamentek és teljesen elhűltek, azután letérdeltek és szedtek egy tele kosár érdes nyelvű tinórút. Majd ott ültek az erdőszélen a homok­ban és sütkéreztek a napon és az állomáson a gombászok, akiknek csak néhány nyam­vadt ehető gomba volt a kosaruk alján az egész napos keresés után, kiabáltak velük, hogy biztosan vették valahol, hogy Francin és Pepin csak provokálják őket. Így történt, hogy este, amikor az anyu otthon megint egyszer klasszikus, ehető gombát rántott ki, hát mind a hárman rosszul lettek, hánytak, Pepint ájulás környékezte, hasmenésük volt, aztán szomjúság gyötörte őket, majd megint rókázás, fejfájás, görcs állt a lábikrájukba, időnként duplán láttak és iszonyúan csengett a fülük. Amikor azután az egész családot bevitték a kórházba, mert hat óra hosszat a lábukra sem tudtak állni, a főorvos azt mondta, hogy mind a hárman ehető gombától kaptak mérgezést, ami utoljára a Smotlachy professzorral esett meg, akire szintén úgy találtak rá, hogy vargányafogyasztás után nem volt eszméleténél.