Akkor most megszólalok, mint helyi lakos, aki ismerem a történetét.
Azok a földek, ahol megépült a Megyeri-híd felhajtója, a budakalászi Gyógynövénykutató földjei voltak, ők úgy döntöttek, mivel át tudnak járni a híd alatt akár traktorral is (ezt az átjárót más nem használja, csak a másikat, a kerékpárútit), szétszórják az Isatis tinctoria subsp. praecox magját és hagyják szabadon terjedni, tavasszal és ősszel is végeznek némi mezőgazdasági munkát. Nemcsak a Barát-patak gátján van belőle rengeteg, de még a káposztásmegyeri lehajtónál is. Én valamikor 2009-ben fedeztem fel, egyébként a békásmegyeri Újmegyer térről könnyen megközelíthető, aki fotózni szeretné, látványos a virágzása. A területen található egy nyitott árok és záportározó is, amelybe a Megyeri-hídról zárt rendszerben jut le a csapadék és a szennyvíz. Elhanyagolt, pedig szép kis szikes növénytársulások alakultak már ki benne, a patakban pedig gyékényesek.