Érdekes következtetés, hogy állati tetem mellett nyilván döggomba terem.

A képen rózsáslemezű tejelőgomba van (Lactarius controversus), alföldi nyarasok tipikus gombája.

Sok fontos különbség van, pl.
- a döggombák jóval kisebb termetűek (gombáknál ált. nagyobb jelentősége van a termetnek, mint a növényeknél)
- a tönk vékonyabb, nem húsos-vaskos
- kalapjuk domború, sokszor kúpos (tehát nem bemélyedt, mint a tejelőgombáknál)
- lemezük nem lefutó (mint a tejelőgombáknál általában)
- nincs tejnedvük

Ha gombászol, a döggombák közül legalább a nagy döggomba ismérveit érdemes megjegyezni, mert gyakori és okozhat kellemetlen élményeket. Ennek szép fénylő, halványbarna-krémszínű, pogácsa-formájú, benőtten szálas kalapja van, erről jól felismerhető. A többi bélyege nem annyira jellegzetes. De az Entoloma-fajokat érdemes mind elkerülnie a laikusoknak, többségük mérgező.

Legjobb, ha a késed élével a lemezeit vágod meg, ott egyből megjelenik a tejnedv, ha van. (Öreg példányoknál csak lassabban.)

Ha beleharapni nem is, de a nyelved hegyével meg lehet kóstolni a tejnedvet (lenyelés nélkül), mert a Lactariusok közül csak az égetően csípős tejűek ehetetlenek (de pl. a szintén csípős L. piperatus-t - jól megsütve - a szlovákok kimondottan szeretik, pl. sztrapacskához) , a többi általában ehető. Vannak közöttük közkedvelt, gyakran gyűjtött gombák is, pl. a rizikék.

Meg a székelyek is, juhtórúval, szalonnával.