Gyanús esőfelhők és néha felerősödő szél kíséretében átruccantunk az imént Budörsre némi kis vihar előtti növényezésre... a célállomás végül a nem olyan régen elkészült Naprózsa Botanikai Tanösvény lett a Törökugrató környékén. (A választást némileg az is befolyásolta, hogy a tanösvény kevesebb mint 1 km, így az ijedősebbeknek bármikor vissza lehet rajta szaladni a kocsihoz ha elszabadul a vihar...)

Én korábban még nem láttam ezt a tanösvényt, így elsőre kicsit morcosan szemléltem a tanösvény kezdetét jelentő bányagödör belsejében a "díszletet": fémpadok, fura fémkukák és egy hatalmas fémlépcső... de aztán némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy nem is olyan rossz ez... főleg télen nézhet ki jól a hóban ez a nagy lépcső, amolyan futurisztikus UFO leszállópálya hangulata lehet a helynek... majd egyszer megnézem milyen. (És persze nem utolsó szempont az sem, hogy bizonyára a fém utcabútorok a leginkább vandálállóak.)

A tanösvény amúgy jól meg van csinálva, az információs táblákon és egyéb tájékoztatókon kívül vannak pl. kincses ládák is a gyerekeknek, amelyekben pl. növényeket lehet összerakosgatni... Annak ellenére, hogy én többnyire nem rajongok az ilyen izékért, mondván, hogy lehetőleg minél kevesebb mesterséges dolgot tegyünk be egy természetvédelmi területre, itt ez valahogy nem volt zavaró... valószínűleg azért, mert ez a terület amúgy is annyira körbe van építve, hogy itt már semmiképp nem lehet elszakadni a mesterséges elemektől. És persze a látogatók többségének ezek valóban új információkat jelentenek.

A tanösvény nem halad oxingénpalackot igénylő, életveszélyes magasságokban (251 m magas a Törökugrató...), ennek ellére több pontjáról is kiváló kilátás nyílik a környékre még ilyen esős-borult időben is. Sajnálatos, hogy körben amerre a szem ellát már szinte minden be van épülve, ennek a kis természetvédelmi területnek a széleiből is itt-ott kiharapnak egy-egy darabot a házak.

Még közvetlenül az egykori bányaudvar peremén is van néhány épület... amelyek lakói a sajnálatos magyar népszokást követve már el is kezdték feltölteni a bányaudvart zöldszeméttel. Ma is pont tanúi lehettünk ahogy a házigazda épp leöntött a kerítésen kívülre egy jó nagy adag kerti szemetet, gondolván hogy az ott már úgyis a senki földje... A zöldszemét meg csak gyűlik és megy egyre lejjebb, ahogyan ez a 3. képen is látszik... támadnak fentről a kiszáradt, kihajított tuják... bár lentebb van még egy kissé gyanús nyomvonalú kerítés, az talán megfogja még egy darabig őket.

A tanösvényt az Árvácska utca felől közelítettük meg, a sok apró szulák (Convolvulus arvensis) között közvetlenül a bejáratnál néhány tő borzas szulák (Convolvulus cantabrica) fogadja a látogatókat. A bányaudvaron is van néhány jópofa növény és a szokásos cserjefajokon kívül, pl. ipari mennyiségű kardos peremizs (Inula ensifolia), néhány árlevelű len (Linum tenuifolium), stb., de a szél miatt sajnos csak nagyon kevés fajt sikerült viszonylag normálisan lefotózni...

A meredek domboldalakon különböző kertből szökött Sedum-okkkal is össze lehet futni, ill. a madarak által, vagy még inkább a kerti szeméttel beérkezett, kivadult tűztövisek (Pyracantha coccinea) is láthatóan nagyon jól érzik magukat.

A tanösvényt végig bejárva azért még egy ilyen röpke körbeszaladás közben is lehet bizalomgerjesztő fajokat is látni, pl. borzas vértő (Onosma visianii), magyar gurgolya (Seseli leucospermum), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta), ágas homokliliom (Anthericum ramosum), jajrózsa (Rosa spinosissima), gór habszegfű maradványok (Silene bupleuroides), sárga hagyma (Allium flavum), magvasodró (Crupina vulgaris), törpe mandula (Amygdalus nana), stb.