A legtöbb Rubus képről csak az esetben (vagy még akkor sem) határozható, ha
- optimiális időszakban (legalább terméséréskor, de lehetőleg virágzáskor is) fotózták
- minden, az adott taxon azonosításához szükséges részlet fotóra került (ez azt jelentheti, hogy egy növényről 5-6 jó minőségű részletfotó is készül)
- ilyen részletek általában (amelyekhez fajtól függően újabbak is jöhetnek), 1- terméságazat habitusa és 2-közeli képe, 3-vegetatív hajtás levele, 4- annak fonáka, 5- vegetatív hajtás felszíne a tüskékkel, 6-virág közeli képe, etc.
- ezen ismérveket gyakran csak levágott, lepréselt hajtásdarabokon lehet bemutatni, így a terepi fotók jelentősége másodlagos
- (ritka kivételektől eltekintve) csak olyan fotókról lehet határozni, ahol a fotós már bír valamiféle ismerettel a szedrekről, és célzottan, a várható határozóbélyegek láttatására törekedve fotózik. A csípőből ellőtt fotók döntő része alkalmatlan a határozásra.

A fentiekből sejthető, hogy a szedrek azonosításának fő eszköze az alapos terepi megfigyelés és gondos herbarizálás - a fotózás itt másodlagos dokumentációs eszköz. A téma legnagyobb szakértői is csak rendkívül óvatosan mondanak véleményt fotóról.
Azt kell mondanom, hogy nem találkoztam még egy ilyen nehéz, változatos és hallatlanul sok tanulási gondot okozó csoporttal (korrigálom kell 2012. tavaszán: de igen, a Taraxacum sect. Ruderalia még ezeknél is sokkal rosszabb ...). Ezeknél az az attitűd, hogy "elmegyek valami szakival egy napot körülnézni, és 10 fajt megismerek", szimplán elfelejthető. Még az is, hogy "1-2 év alatt profi leszek belőlük" -sem működik. Nem véletlen, hogy a külföldi szakértők nagy része kb. egy élet munkáját fektette a saját területének felmérésébe.

A határozási nehézségek oka, hogy itt számos olyan probléma egyszerre jelentkezik, ami máshol csak egyesével-kettesével.
- Rendkívül nagy az egyeden belüli változatosság. Gondoljunk csak bele, hogy akár 20-40 m nagyságú sarjtelepek, klónok is kialakulhatnak, ahol a növény különböző részein különböző típusú levelek fejlődhetnek (ezekről a levelekről később még írok).
- Rendkívül nagy a termőhely szerepe, kül. a fényviszonyoké. Elriasztóan más lehet ugyanazon faj fényes, ill. árnyékos helyen növő egyedének kinézete.
- A szedrek egyes csoportjain belül rendszeres a hibridizáció, amely számos egyedi alak létrejöttéhez vezetett. Az alakok általában nem köztes kinézetűek a szülők között (ilyen van még pl. az Oenothera genusban is, csak ott jóval kevesebb kiinduló taxonból), így felismerésükre és szülők pontos megnevezésére nem sok esély van. Egyes hibrid alakok aztán rögzülhetnek, és a Sorbus-kisfajokra emlékeztető mechanizmussal "fajjá válhatnak" (csak itt a <100 fajhoz képest sokszázas-ezres a folyamatosan kialakuló "kisfajok" száma). Előfordulhat az a "baleset" is, hogy ugyanazon morfológiai kinézet egésze más helyen és más eredetű egyedeknél is kialakul.

Ezeken a nehézségeken rendkívül sziszifuszi, lelkiismeretes gyűjtéssel, kutatással részben (nagyobb részben?) sikerülhet úrrá lenni, de nagyon tüskés ez az út.

Anélkül, hogy a szedrek gyűjtésének szabályait nem ismernénk, felesleges belevágni.

Tudnunk kell, hogy (egyetlen hazai és néhány európai kivétellel) a szedrek sajátos növekedési formájúak. Ugyan fásodó szárúak, de szár csak két évig él (a növény a földalatti sarjai révén újul meg). Az első évben ún. vegetatív (vagy sarj-) hajtás fejlődik, majd ennek az oldalsó rügyeiből fejlődnek a következő évben a virágzó hajtások. E két hajtástípus színe, keresztmetszete, tüskézettsége, levélzete gyökeresen eltérő. A határozáshoz majdnem mindig szükséges a vegetatív szár és a virágos hajtás vizsgálata is.
Emiatt a gyűjtésnek mindkét szártípusra ki kell terjednie, ha az egyik hiányzik (pl. a növény nem virágzik) szinte teljesen értelmetlen belefogni. Törekedni kell arra, hogy mindig tipikus, jó fényviszonyok között kifejlődött egyedről gyűjtsünk. Gyűjtés előtt célszerű a környéken körülnézni, tehát a csőlátás (rávetem magam egy növényre ...) itt kifejezetten hátrányos. A gyűjtéshez nyesőollót kell használni, kézzel, késsel, stb. reménytelen a helyzet. A vegetatív hajtásnak a középső levelei a mérvadók, sem a csúcsi, sem az alsó, általában árnyékban fejlődő levelek nem alkalmasak a dokumentálásra. A hajtást úgy kell feldarabolni, hogy egy kb. 5 cm-es szárdarabhoz egy levél tartozzon. Egy szárról így 2-3 levelet (szárral együtt) érdemes begyűjteni, persze úgy, hogy mind a szár, mind a levél sértetlen legyen. A virágzó hajtásból 1-2 db kell, úgy levágva, hogy a legalsó oldalsó virágzatrész alatt legalább még egy virágzat nélküli leveles szárcsomó maradjon. A gyűjtést éretlen vagy érett termésekkel is el lehet végezni, de ügyelni kell, hogy meg ne rohasszuk az egészet préseléskor. A virágos stádiumban való gyűjtés nem minden esetben szükséges.

Nagyon fontos szempont, hogy a vegetatív és a virágos daraboknak feltétlenül ugyanazon egyedről kell származnia. Ez egyes esetekben (pl. 3 m magas, 20 m átmérőjű kesze-kusza több taxonból álló sarjtelepek) nem egyszerű! A későbbi préselés, ragasztás során szintén nagyon kell ügyelni arra, hogy a különböző egyedekről származó darabok ne keveredjenek össze.

A préselés embert próbáló feladat. A növények szúrnak, némelyik brutálisan. A leveleknek mindenképpen szépen ki kell simulni, ha ráncossá, gyűrötté válnak, határozásra alkalmatlanok. A szárítás akár 3 hetet is igénybe vehet.
A tárolás nagy gondot jelent, mivel a terméses részeket a rovarok igen kedvelik. Ha ezt ki is tudjuk küszöbölni, akkor is nagy kapacitásra van szükség, mivel rengeteg helyet elfoglalnak a lapok. (De lap nélkül a megfigyelések nem sokat érnek, tehát aki szedrezik, az gyűjtsön. Akinek ezzel lelkiismereti vagy egyéb objektívabb problémája van, az ne szedrezzen).

A szedrek rendszerezése, határozása

Az alapvető ismeretek tankönyvekből is kivehetők.
Él nálunk néhány tipikus faj (R. saxatilis, R. idaeus, R. caesius), ezekkel nem sok gond van, bár az utóbbi kettő egymással, utóbbi pedig számos más taxonnal hibridizálhat. A gondok forrása a Rubus alnemzetség két szekciója, a Rubus és Corylifolii szekció, amelyekben több szérieszbe és alszérieszbe osztva kb. 800 elismert (és sokkal több kétes) európai faj található.
A Rubus szekciónak vannak egész világos csoportjai is (jól határozható fajokkal), de egyes hibridizációra hajlamos csoportok (Glandulosi, Micanthes) nehezen áttekinthetők. A Corylifolli tulajdonképpen a Rubus szekció különböző taxonjai és a Rubus caesius közötti, állandósult, hibrid eredetű taxonokat foglalja össze, erre nehéz lenne nem alkalmazni a "brutálisan kaotikus" jelzőt.
A szekciókon belül csoportosítás (szériesz, alszériesz) részben természetes, valóban a rokon (és hasonló) taxonokat foglalja össze, de másutt mesterséges jellegű, morfológiai kombinációkon alapul.

Említést érdemel még a szeder "faj" fogalma, ami szokatlan, és ízlelgetni kell az elfogadás előtt. Ha minden, a klasszikus fajfelfogás szerinti alakot leírnánk, akkor becslések szerint százezres nagyságrendű taxon keletkezne, ez pedig nem kezelhető.
Emiatt kialakítottak olyan lépcsőfokokat, amelyekbe az adott taxon stabilitása és elterjedése alapján sorolhatjuk be a növényeket. Itt a teljes rendszert nem akarom ismertetni, csak annyit, hogy ha egy alak (ami egyébként morfológiailag körülhatárolható és elválasztható) elterjedési területe nem éri el a min. 20-30 km átmérőt, úgy azt legfeljebb taxonómiai érték nélküli helyi alakként kell kezelni, és nem javasolt fajként történő leírása. Elriasztásként írom, hogy nálunk is hemzsegnek az ilyen alakok, ill. a régi rendszerezőink előszeretettel gyártották az ilyen alakokat.

Pár szót megérdemel a szedrek rendszerezésének története is.
Kezdetben orrba-szájba írták le az új fajokat, amelyek döntő része a fent ismertetett aktuális fajfelfogásba nem fér bele, és eképpen ma már nem használható. Nagy valószínűséggel számos olyan egyedi taxont is leírtak, amelyek mára már kipusztultak. Emiatt az 1950-es években elindult a szedrek rendszerezésének új útja, ahol a nagyobb elterjedésű taxonokra koncentráltak. Ez az út német nyelvterületen indult, és ma Közép-Európa jó részén az elmúlt évtizedekben a szederflóra jó ismeretéhez vezetett. A kutatások során a régi (1950 előtti) fajnevek jelentős részét szinonimává változtatták, emellett számos új (és az új felfogásnak megfelelő) fajt írtak le. A fajok leírása mellett a szedrek szaporodásáról, rokonsági viszonyairól, termőhelyi és növényföldrajzi szerepükről, tagozódásukról is sok új ismeret született.

A külföldi fejlődés sem vezetett azonban oda, hogy a szedrek úgy általában könnyű fajokká válhattak volna - a megismerésükhöz ott is rögös út vezet. Nincs olyan összefoglaló mű, ami akár egy ország szederflóráját naprakészen összefoglalná, számos olyan faj van, aminek a leírása valami ritka könyvtárban található csak meg. Ugyan sok fajhoz készült ábraanyag, de sokhoz semmi ilyen nem áll rendelkezésre.

A hazai helyzet ...

Kis hazánk (sok egyéb mellett) az európai szederflóra újabb kutatási eredményeiből teljesen kimaradt. A 20. század elején Borbás és Gáyer ugyan végzett tanulmányokat (kettejüknek több, ma is érvényes szeder taxonja van, ami nem semmi eredmény), de itt a szedrek érdemi tanulmányozása le is zárult. A 60-as évektől a Soó-féle Synopsis-hoz készültek ugyan feldolgozások, de azok jórészt a 20. század eleji eredmények leporolásából születtek, nem vettek tudomást az újabb irányoktól, ezért bár Soó hosszan ismerteti a hazai szeder taxonokat és azok elterjedését, rekord mennyiségű téves adatot, téves felfogást rögzít. Valószínűleg ez a Synopsis egyetlen olyan része, ami már teljesen aktualitását vesztette. A későbbi szakmunkák ezen alapulnak, így a hazai fajok listája, bélyegeik is.

E források alapján a hazai Rubus fajszám 80 körüli (plusz számos "hibrid"). Ebből a 80 fajból mintegy fele biztosan nem fordul elő nálunk, ezek vagy határozási tévedés, vagy felfogásbeli problémák miatt kerültek be a listára. A valós, becsülhető fajszám mégsem alacsonyabb, mert élnek nálunk olyan taxonok, amelyeket újabban fedeztek fel, vagy legalábbis előfordulásukat újabban mutatták ki Magyarországról. Ezeknek az előfordulását részben már publikálták (nem hazai szaklapokban), de nagyobb részben még publikálatlanok.

Felmerül a kérdés, akkor mit lehet használni a hazai szeder taxonok azonosítása során? Magyar nyelvű munkát semmiképp, tekintve a fentieket. Ugyancsak nem, vagy korlátozottan használhatók az Iconographia, vagy pl. a román flóra egyébként első blikkre nagyon szép rajzai. A neten található képek nagy része félrehatározott, de van több komoly külföldi honlap, ahol vannak hiteles fényképek is. (de csak ismételni tudom, hogy a fénykép a szeder határozási gondok esetén gyakran nem megoldás)

Kitörésként bújni lehet a cseh, német, osztrák irodalmat (messzebbre menni, pl. a svájci, holland, angol forrásokhoz azért nem segít, mert ott kevés kivétellel nem azok a fajok élnek, mint nálunk). És persze terepre kell járni, próbálkozni, gyűjteni, a csalódásokat (van belőlük bőven) lenyelni.

ja, és hogy minek töltöttem fel képeket pár fajról, ha ilyen szar a helyzet?

hát azért akad néhány faj, amit sikerült egyértelműen felismerni, megismerni, lefotózni, a fotókon a fontosabb ismérvek legalább részben látszanak, így közreműködök annak az illúziónak az erősítésében, hogy nem teljesen reménytelen a szedrezés

a hazánkból eddig hazai forrásban publikált (és tényleg meg is lévő) Rubus-fajok listája, rendszertani csoportok szerint
(amely gyűjtőcsoportnál nincs faj megadva, úgy maga a gyűjtőcsoport létezik itthon, de az ottani taxonok még nem kerültek azonosításra vagy publikálásra)