Epipactis palustris (L.) CRANTZ 1769 – Mocsári nőszőfű

Syn.:
Serapias palustris (L.) L.
(További szinonimák: The Plant List)

---

Leírás:

Magasra megnövő, erőteljes (10-)30-60(-106) cm-es növény, főleg nádasokban nyúlik 1 méteres magasságig, szabadon fejlődve alacsonyabb.
Vegetatív szaporodással gyakran alkot csoportokat, állományaiban sok a nem virágzó hajtás.

Szára alul zöld és csupasz, feljebb többnyire barna, barnásvörös (néha zöld) és sűrűn szőrös.
A 2-3 lilászöld vagy barna allevél fölött 4-8(-9) nagy, sűrűn álló lomblevél található, az alsók tojásdad-lándzsásak, fölötte hosszúkás-lándzsásak, erezettek, méretük 7-18 cm x 1.5-5 cm, felületük fényes, színük zöld, esetleg szürkészöld lehet. A felső néhány levél murvalevélszerű, jóval a virágzat alatt ered.

A virágzat laza, ± egyoldalas, a virágok inkább nagyok, bókolnak, számuk (4-)7-20(-42), a murvalevelek rövidek.
A külső leplek kívül szőrösek, halványzöldek vagy barnászöldek, belül többnyire barnásvörösek, világos szegéllyel, a belsők tojásdadok, tompa csúcsúak, fehérek, a tövüktől induló rózsás, ibolyás futtatással és erekkel.

A hypochil a többi hazai fajtól eltérően nem csésze alakú, hosszú, fehér, két oldalkaréján ibolyás csíkokkal, közepén sárga, szabálytalanul, narancsvörösen pettyezett sávval, hozzá egy rugalmas, csuklószerű átmeneten keresztül csatlakozik az epichil, mely nagy, enyhén homorú, lekerekített, fehér, csúcsa tompa, kissé lefelé áll, szegélye hullámos, gyengén csipkés, az epichildudorok pereme sárga csíkkal határolt.

Az ivaroszlop hosszú és vékony, a viscidium működik, a klinandrium fejlett, a pollínium tömött.

Rovarmegporzású faj, ennek hiányában önmegporzással is megtermékenyülhet.

A magház sűrűn szőrös, hosszú, orsó alakú, a kocsány hosszú (5-6 mm), mindkettő barnásvörös.
A toktermések erősen bókolnak.

---

Virágzási idő:
jellemzően június közepe - július közepe, de esetleg későbbre is eltolódhat.

Elterjedése:
Régóta ismert, eurázsiai faj, keleten Szibériáig és Iránig megtalálható, Európában a legészakabbi területek kivételével mindenhol jelen van.

Hazai előfordulása:
sík és dombvidéki, az egész országban megtalálható, gyakori faj, de a hegyekben ritka.

Élőhelye:
Fény és nedvességigényes növény, lápréteken, forráslápokban, fűzlápokban, úszólápokon, magassásos társulásokban, nádasok szélein és ritkán nedves, szikesedő réteken él.

Hibridek:
nálunk nem került még elő, de külföldön ismertek hibridjei, leggyakrabban az E. atrorubens-el hibridizál, de közlik az E. helleborine-vel alkotott hibridjét is.

Elkülönítése:
Ritka színváltozata a var.ochroleuca, melynél az egész növényből hiányzik a vöröses színanyag, de a hypochil sokszor ebben az esetben is csíkozott.
A nemzetség többi tagjától nagyban különböző, így velük nem összetéveszthető faj.

---

Képek a Botanikai Fórum képgalériájában: Epipactis palustris
Felhasznált irodalom