Évek óta próbálkozom vele és most végre csoda történt és kicsírázott egy darab!

Na vajon mi lehet ez?

Nem az...

Na jó, annyit segítek, hogy momentán ilyen zöldek a termései, nov.-dec. környékére szoktak beérni...

Egyébként érdemes őket a növényen hagyni, amíg maguktól elkezdenek lepotyogni, majd jan.-febr.-ban elvetni a megpucolt magokat és akkor - ha szerencséje van az embernek -, akkor most már lát valamit a csírázó apróságokból!

Türelmetleneknek és kezdő kertészeknek nem ajánlott...

Igen, perzsa csodabogyó / alexandriai babér!

Ha valakit esetleg érdekel, mert hozzám hasonlóan kb. 10 éve próbálkozik a csíráztatásával, akkor - ez még egyelőre csak elmélet, de - szerintem az a trükk:
- érett terméseket kell vetni jan.-febr. környékén, majd ha minden jól megy, első évben akkor is többnyire csak gyököcskét növeszt a csírázó mag (mivel fejletlen és tápanyagra van szüksége a továbbiakhoz), tehát a talaj fölött nem látni belőle semmi mozgolódást sem
- viszont ebben az állapotban fagyérzékeny és nem szabad kint hagyni télen a - látszólag üres - cserepet, én legalábbis most megpróbálom 5-10 fokon átteleltetni, hátha akkor több is csírázni fog jövőre, nem csak ez az egy darab...
- a folyamat alatt nem száradhat ki a cserép

Kertészhajlamú kollégáknak jelezném, hogy a korábbi elmélet immár beigazolódott!

Tehát a legendásan nehezen csírázatható perzsa csodibogyi nem is olyan nehezen csíráztatható, inkább csak baromi lassan csírázik... Frissen vetett (nem kiszáradt) termések esetében is rendszerint több, mint egy évig tart a csírázási folyamat és ebben az időszakban nem érheti fagy, annak ellenére, hogy felnőtt korában télálló a növény.

A több, mint egy éve vetett magok momentán tömegesen csíráznak a meleg lakásban...