Sziasztok,
Az angol orchideás beszámoló után, a 2019-es skót (és észak-angol) nyári orchidea szezonról is következzen egy beszámoló.
Skóciában az orchidea szezon, és szebb, kevésbé szeles időjárás is nagyjából május legvégén kezdődik. A 2019-es nyár kifejezetten meleg volt, egy-két nap már a helyiek által elviselhetetlennek titulált 27°C is elérte a hőmérséklet. Fife megyében laktam ami Skócia dél-keleti részén található félsziget, a Tay és a Forth folyók hatalmas torkolatai által határolva. Fife-on belül is bőven találhatóak érdekesebb és szebb területek (1.-9.), de a tengertől távol lévő részék szinte teljesen mezőgazdasági területekkel vannak lefedve. A Dactlylorhiza fuchsii (10.) és a Dactylorhiza purpurella (11.-13.) a leggyakoribb fajok a megyében, és egész Skóciában is talán, rendszeresen bukkannak fel bármilyen természetközeli területen. A szántók között fennmaradt néhány mocsaras területen Pinguicula vulgaris (14.), Drosera rotundifolia (15.-18) és Menyanthes trifoliata (19.) is van. Illetve egy szőlőszender (Deilephila elpenor) Fife-ből (20.).

Fife megyének ugyanakkor legjobb területe az észak-keleti csücsökben elhelyezkedő Tentsmuir erdő és a hozzá tartozó dűnék (1.-6.). Pyrola minor (7.) rengeteg van az erdőben és egy eldugott ponton Linnaea borealis nő, ami a skótok egyik nagyra becsült virága és a Kaledóniai-erdők jelképe is (8-10.). Az erdőben bőven találni Neottia ovata-t (11.-12.), de itt-ott Neottia cordata is van ha a mohaszőnyegben sikerül kiszúrni őket (13.-17.). A Goodyera repens-nek több mint 10 000 töve található az erdőben, főleg az északi részen, ezek a nyár későbbi részén egész elképesztő látványt nyújtottak (18.-21.). Elméletileg a dűnék határán Corallorhiza trifida is van, de ezt hosszas keresés után sem sikerült megtalálni. A Tay torkolatának túl partján is egy helyről ismert a korallgyökér, de a legújabb adatok is 10 évvel ezelőttről vannak és a terület jelenleg katonai gyakorlóterep (22.).

Június elején a Cairngorm Nemzeti Parkban a Dalwhinnie település mellett lévő hegyeken még eléggé kora tavaszi volt a hangulat, de a köd és hideg ellenére rengeteg növény már virágzott. A Dactylorhiza maculata (1.-2.) a völgyekben kezdett nyílni, a hegyoldalakban csörgedező patakokban pedig Pinguicula vulgaris (3.-4.), Drosera rotundifolia (5.) volt. A cloudberry (Rubus chamaemorus) virágai nyíltak éppen (6.), a növény narancssárga szeder-termése ősszel érik be. A hegytetőkön havasi lile (Charadrius morinellus) (7.-8.) és aranylile (Pluvialis apricaria) (9.) is szépen mutatkozott amikor a köd kicsit felszállt.

Június közepén a Spittal of Glenshee környékén már tömegekben nyíltak a Dactylorhiza-k. D. purpurella (1.), incaranta (2.-3.) és maculata (4.-5.) is szép számmal van, de egy eldugott helyen, patakokon, kőfalakon és birkalegelőkön átvágva Dactylorhiza traunsteinerioides-re is sikerült rábukkanni (6.-8.). Ez egy brit endemikus orchidea faj, elszórtan az egész országban megtalálható, de Skócia keleti feléről ez az egyik egyetlen ismert helye. Sajnos még a virágzása elején volt a faj, de nem fért bele már a területre visszatérés később. Egy még épp virágzó Orchis mascula is előkerült (9.), annak ellenére hogy a faj virágzása általában jóval korábban van.

Június közepén a Spittal of Glenshee környékén már tömegekben nyíltak a Dactylorhiza-k. D. purpurella (1.), incaranta (2.-3.) és maculata (4.-5.) is szép számmal van, de egy eldugott helyen, patakokon, kőfalakon és birkalegelőkön átvágva Dactylorhiza traunsteinerioides-re is sikerült rábukkanni (6.-8.). Ez egy brit endemikus orchidea faj, elszórtan az egész országban megtalálható, de Skócia keleti feléről ez az egyik egyetlen ismert helye. Sajnos még a virágzása elején volt a faj, de nem fért bele már a területre visszatérés később. Egy még épp virágzó Orchis mascula is előkerült (9.), annak ellenére hogy a faj virágzása általában jóval korábban van.

Kingussie település környékén szintén a Cairngorms-ban található az Insh Marshes védett terület ahol több jó fajt is meg lehet találni. Dactylorhiza maculata (1.-2.) és fuchsii (3.) és Platanthera chlorantha (4.) is nagy számban jelen van. A Gymandenia borealis (5.-6.) egy apró termetű, zömök bibircsvirág faj, Nagy-Brittaniában főleg a skót felvidéken és az északabbi területeken van jelen. Ott jártamkor egyetlen egy tő Pseudorchis albida is nyílt a mezőkön (7.). A Kingussie környéki hegyek is elég látványosak tudnak lenni (8.-11.), skótfajd (Lagopus lagopus scoticus) (12.), aranylile (Pluvialis apricaria) (14.-15.) és havasi nyúl (Lepus timidus) (13.) is van erre.

Július elején Észak-Angliába, a skót határ túloldalán, Lindisfarne szigetére egy endemikus nőszőfű nőszőfű faj megkeresésére is lementem. A sziget nyugati oldalán található dűnéken nagy számú orchidea nyílik (1.-3.). A szigetre csak apály esetén lehet bejutni, a bevezető műút teljesen víz alá kerül dagály idején (4.-6.). Epipactis plaustris (7.-9.), Dactylorhiza incarnata (10.), purpurella (11.-12,), fuchsii (13.-14.) és Anacamptis pyramidalis (15.) is van rengeteg a dűnéken. Az Epipactis sancta (16.-20.) egy önmegporzó nőszőfű kis faj, a világállomány 200 körüli tőből áll ami mind ezen a szigeten található, a tövek gyakran Salix repens között nőnek.

Délebre Angliában Newcastle város mellett a Dactylorhiza praetermissa legészakibb előfordulása található (1.-3.). A városon áthaladó Tyne folyó mellett nagy számban nő az Epipactis dunensis var tynensis, gyakran bicikli utak mentén (4.-9.). Ez a taxon az Epipactis dunensis lokális variációja ami leggyakrabban nehézfémekkel szennyezett volt ipari talajon nő. Epipactis helleborine is szép számmal nő a folyó mentén, és érdekes példányok is fel szoktak bukkani erre gyakran (10.)

Északabbra Skóciában a Findhorn folyó mentén (1.-4.) az Epipactis phyllanthes (5.-8.) egy előfordulása is található amit nemrég találtak meg, ez a faj legészakibb és egyetlen skót előfordulása. Idén (2021) már fél tucat helyen is megtalálható E. phyllanthes a Findhorn torkolata környékén. A folyó mentén ugyanakkor elképesztő mennyiségű Heracleum mantegazzianum található, sokszor áthatolhatatlan falat alkotva az aljnövényzetben (9.-12.).

Július legvégén a Spittal of Glenshee egy másik területén az egyik álomfajom megkeresésére indultam el. A környék elképesztően szép (1.-9.). Egy pár óra keresés alatt sikerült is megtalálni a Hammarbya paludosa (10.-15.) egy 30-40 példányból álló állományát egy kis vízfolyásban (16.-18.). A Hammarbya fotózása közben egy hatalmas szarvascsorda figyelt végig egy szomszédos hegytetőről (21). A környéken egy tojó nyírfajdot (Lyrurus tetrix) (22.) is sikerült felugrasztani véletlen, és Lycopodium clavatum (19.) és Narthecium ossifragum (20.) is volt nagy számban.

Augusztus elején egy Nyugat-Skóciába Fort William környékére tett utazás a Spiranthes romanzoffiana mint utolsó célfaj megkeresésére sajnos nem járt sikerrel. A területen (1.-2.) 2014-ből származott a legutolsó adata a fajnak, most csak Dactylorhiza maculata-t sikerült találni (3.). Mindenesetre a környék elképesztően gyönyörű volt (4.-7.)

Illetve, nem orchideák vagy növények, de az Isle of May is említésre méltó és talán belefér.:) A Fife-tól délre található, Anstruther-ből megközelíthető sziget igazi madár édenkert.
Lunda (Fratercula arctica) – 1.-4.
Alka (Alca torda) – 5.-7.
Lumma (Uria aalge) – 8.-10.
Üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) – 11.
Sarki csér (Sterna paradisaea) – 12.-13.
Kúpos fóka (Halichoerus grypus) – 14.