A gyönyörű tavaszi idő Dél-Magyarországon tartott legtovább, ami remek alkalmat adott egy zselici fotós túrára, melynek középpontjában a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) megtekintése állt. Egy észak-északkeleti kitettségű lejtőn nyílik elég nagy számban, sok más növénnyel együtt, mint például a szintén védett nemes májvirág (Hepatica nobilis), a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), a hóvirág- már erősen hervadóban, vagy a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), amely hatalmas tömegben nyílik a környékbeli erdők alján. A lelőhely úgy tűnik egyre ismertebb a természetfotósok között, a pár óra alatt, amit ott töltöttem több hozzám hasonló megszállottal találkoztam (ha valaki volt még a fórumról, szóljon!) Sajnos az erdőt nagy lendülettel gallyazzák, pedig védett terület, nem tudom mennyire használ ez a mandikónak, a fotózást viszont rendesen megnehezíti.
A 23 fokos nyári idő végül 4-ig tartott, a hazaút már zivatarfelhők között telt.