Az időjárás jelentéssel ellentétben itt a Mecsekben nem volt éppen kiránduló idő..., elég hideg volt, és a nap is csak 2 percere bukkant elő a felhők közül, de azért megérte túrázni egyet.

Szentkút-tól indultunk, felmásztunk a kék túra úthoz, a Vörös-hegyre, majd elmentünk a Patacsi-mezőre, ahonnan Égervölgy fele mentünk le a hegyről.

Kapásból feltűnt, hogy sok felé virítanak már a kankalinok, annak rendje és módja szerint. Elvétve egy-egy májvirág is már próbálkozott, de az időjárást figyelembe véve, egy kivételtől eltekintve az összes virágot csukva találtuk. Ahogy haladtunk felfelé, úgy jelent meg foltokban, majd hízott hirtelen összefüggő, helyenként 8-10 cm-esre a hó, pedig alig alig haladhattunk magasságban vagy 200 métert. Valószínűleg nem is annyira a magassággal, mint inkább a kitettséggel lehet összefüggésbe a dolog, ugyanis a déli oldalról mentünk felfele, és hóval borított részekkel inkább már fent, az északi oldalon, és a völgyekben találtunk. Az északi lankás részeken a hó alól rengeteg hóvirág virágzott, valamint a feladványban is szereplő faj levelei borították az erdő alját.

A Patacsi-mezőn álló romos menedékház mellett elköltöttük szendvicsünket, majd miután láttunk egy egeret berohanni az épületbe, gondoltuk hagyunk neki egy kis kenyérhajat, hátha megörül neki. Na nem is kérette sokáig magát, megérezve a kenyér illatát, egyből előjött rejtekéből, és bár láthatóan félt tőlünk, no meg a fényképező motorzajától, de azért elvette a falatot, és becipelte a rejtekébe, ahol szépen el is rágcsálta. :)

Ezután egy kis kitérővel Égervölgy fele vettük az irányt, ahol bár a patak csordogált, de azért még itt-ott voltak rajta jéghidak. Virágok hiányában a mohákat nézegettük, melyekből viszont volt jó számmal, 7-8 különböző fajt biztos sikerült megfigyelni, de azonosításukhoz a segítségetekre szorulok. A Farkas-forrásnál is épp a mohákat fotóztam, mikor a lábaimnál, nagy meglepetésünkre pár vicsorgó kandikált ki az avar alól. A völgyben haladva szépen látszott, hogy míg az északi oldalt vastag hó borítja, addig a déli oldal teljesen hómentes és zöldell, bár egyenlőre még főleg csak a moháktól.

A túra során egy tő virágzó ibolyával találkoztunk, és egy helyütt láttunk csak már bimbóit növesztő orvosi tüdőfüvet. Az egy hónapja oly sok fele virágzó kisvirágú pimpók még itt ott virágoztak, de nem akkora tömegben mint előzőleg, habár ebben az akkori ragyogó napsütésnek is lehetett szerepe. A madarak is elég visszafogottak voltak, a cinegék még bandáznak, és harkályt se hallottunk dobolni, habár 5 faj is előkerült. A hollók viszont szép számban korrognak, és egy, az irtáson álló fa csúcsában megülő kék galamb is már a fészkelő helyet kereshette bizonyára.

Szóval összegészében még inkább télies volt a kirándulás, de a jövő héttől beígért enyhülést azért már tülkön ülve várja a természet, no meg mi is.