Carex flacca Schreb. - Deres sás (syn. C. glauca Scop.)
Élőhely: Főleg nedves rétek, de szárazabb gyepek, nyílt száraz tölgyesek is. Társulásközömbös.
Elterjedése:Csaknem egész Európa, Észak-Afrika, Elő-Ázsia, behurcolva: Észak-Amerika, Nyugat-India, Új-Zéland, gyakori.
Nálunk: Magyarország egész területén gyakori.
Habitus: Lazán gyepes, kis csomókban nő, barna pikkelylevelekkel fedett hosszú, vékony tarackot fejleszt.
Virágzat: V-VI. A virágzat laza, gyakran a szár közepe alatt kezdődik. Az (1-) 2-4 (-6) porzós füzérke 10-40 x 2-3 mm, keskeny hengeres, felálló, rövid nyelű. Az (1-) 2-3 (-5) termős füzérke hengeres, (12-) 20-40 (-60) x 3-7 mm, sűrű és sok virágú, egymást érik, ülők, rövid nyelűek, többé-kevésbé felállók ,vagy különösen a legalsó hosszú (7 cm-ig) vékony, érdes nyelű, ezért többé-kevésbé bókoló vagy lecsüngő. A legalsó murva lomblevélszerű, olyan hosszú, mint a virágzat vagy túlér rajta (igen ritkán rövidebb), hüvelytelen vagy rövid (-10 mm) hüvelyű. A termős pelyva hosszabb, akkora vagy rövidebb, mint a tömlő, tojásdad, vagy megnyúlt tojásdad, sötét rozsdabarna vagy bíborfekete, középere zöld, széle világosabb, kihegyezett, néha szálkahegyű. A porzós pelyva hosszúkás, tompás, sötét bíborbarna, középere világosabb.
Nagyon változatos!
Szár: A szár (10-) 20-50 (-70) cm, tompán háromélű, domború oldalú, sima, de felső részén érdes lehet. A tőhüvelyek barnák, gyakran piroslók vagy bíborosak, épek.
Levél: A levél (1,5-) 3-5 (-7) mm széles, felül sötétzöld, fonáka kékeszöld vagy hamvasszürke, éle érdes, finoman háromélű csúcsba fut, rövidebb a szárnál. A nyelvecske 2-3 mm hosszú, lekerekített.
Tömlő: A tömlő 3-bibés, 2-3 (-4) mm, széles elliptikus vagy visszás-tojásdad, sárgásbarna, barna, ritkán zöld vagy bíborfekete, rövid sörtés (szőrei 0,1 mm-nél rövidebbek) vagy kopasz, finom papillás, eretlen és csőrtelen, csúcsa lekerekített (vagy 0,2 mm-nél rövidebb csőre lehet).
Egyéb jellemzők: Mérete: 20-50 (-70) cm;
Életforma: He-Ge.;
Flóraelem: európai
ÁBRÁK / FELHASZNÁLT IRODALOM:1. Dr. Felföldy Lajos: Sás-határozó (2002); 2. Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója (2000);
3. Király Gergely (szerk): Új magyar füvészkönyv (2009); 4. Rothmaler: Exkursionsflora von Deutschland (2007);
5. Walter Hood Fitch: Illustrations of the British Flora (1924);
6. Jacob Sturm, Johann Georg Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796);
7. Jan Kops et al.: Flora Batava;
8. N. L. Britton, A. Brown: An illustrated flora of the northern United States, Canada and the British Possessions (1913);
9. Otto Wilhelm und Thomé: Flora von Deutschland, Österreich der Schweiz (1885)