A hazai botanika fenegyereke, a tavaly elhunyt Felföldy Lajos bácsi szokta mondani, hogy nincs annál szebb öröm, mint a nagy elődöket bezárójelezni....
Attiláék az éppen nagyon ráérős Denevéremberrel végigrágták a Himanto-csontot és a cikkbe leírtakra jutottak. A H. calcaratumot tavalyelőtt megnéztük a Balkánon, tényleg a H. jankae-tól csak az különbözteti meg, hogy 2-3x hosszabb a sarkantyúja. Ez nyilván nem véletlen, a beporzó szájszervéhez kooevoluciósan idomult. Mivel az lett korábban leírva, a H.janket ennek az alfajaként kombinálták újra. A kérdés azért nem ennyire egyszerű, mert ugyanakkor a görög szigeteken pofára nagyon egyforma Ophrysokat írnak le külön fajként másik beporzó ismeretében. A dns vizsgálatokkal sem sikerült mindezt egyértelműen megerősíteni, mint írja Attila a bloggban.
Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus, hogy a sok fajgyártó amatőr kalmárnépek fiaitól (német, francia, belga, stb.) eltérően sokat küzdöttek a tudományos megalapozással. Az hogy annak idején a Kreutz is rájött a Himanto ügyre és pofátlanul kikövetelte magának az auktorságot úgy, hogy tőlem kapta meg a krími adatokat, sokkal jobba zavart. Tényleg, most van pont 10 éve, hogy a Krímben rájöttünk a 150 éves tévedésre, vagyis, hogy amit H. affine néven leírtak, az valójában a caprinum. A sok beszari nem mert elmenni megnézni a locus classicuson a növényt... így nekünk jutott a felismerés osztályrészül. A H. formosumot is nagy diplomáciai szervezés után mentek megnézni, az egykori Schmidt kancellár neje orchidióta volt, így tudták megszervezni az első utat, ugyanis senki ny-európai nem látta addig a növényt. Mi meg Attilával, Sramkesszel 2010-ben elmentünk, oszt megfotóztuk.
Jól van így a világ no... Majd részletes megírom egyszer....
De hát nincs ezzel semmi baj, nehogy bárki azt higgye, hogy ez aláássa a barátságainkat, azok ennél mélyebben gyökereznek...
A krími első példány és lelőhelye a fotókon (csak ambullante, nyersen)